Hunyadi krónika 1956-2006

Tisztelt Olvasó! Köszöntöm Önt magam és az iskola pedagógusai nevében abból az alkalomból, hogy jelen jubileumi évkönyvünk olvasóinak táborába lépett. Kimondhatatlan öröm és nem kisebb büszkeség tölt el bennünket, hogy iskolánk, a Hunyadi János Általános Iskola éppen ebben az évben töltötte ötvenedik életévét. Arra törekedtünk, hogy ebből az alkalomból visszaemlékezzünk a kezdetekre, és a sok közös emlékképet felidézve megpróbáljuk összegyűjtve leírni, mit is jelentett, és jelent nekünk ma is a tudat, Hunyadisnak lenni. Szívet melegítő volt az a szeretetteljes segíteni akarás, melyet régi hunyadisok részéről tapasztaltunk az évkönyv összeállítása során. Rengeteg anyagot: visszaemlékezést, fényképet, élményt osztottak meg velünk, bocsátottak rendelkezésünkre. Itt köszönöm meg mind a régiek segítségét, mind a szerkesztőbizottság emberpróbáló, rengeteg időt és energiát igénylő munkáját, lelkes hozzáállását. Előre is elnézést kérünk mindazoktól, akik valamiért kimaradtak e munkából. Szinte lehetetlen két emberöltőnyi távolságból hitelesen felidézni azokat az eseményeket9 amelyek iskolánk életében a dicsőséges, vagy az említésre méltó momentumokat jelentik. Minden igyekezetünkkel azon voltunk, hogy hűen idézzük az elmúlt ötven évet, annak az alapigazságnak a tudatában, hogy csak az érdemel dicsőséges jövőt, aki a múltját értékén, tisztelettel megbecsüli. Ez a munka nem csak múltidéző szereppel bír, hanem igyekszik egyfajta kortörténeti dokumentum funkcióját is betölteni. Bennünket a múlt tisztelete, a volt kollégák és diákok emlékezete kötelez. Kívánok az évkönyv olvasásához jó szórakozást. Remélem, ötven év múlva, amikor a mi jelenünk utódaink múltjává válik, a századik év krónikája még több örömről számolhat majd be.

Mutass kevesebbet