Hunyadi Mátyás

"Nem mindenik seculumban születik Fenix, és sok száz esztendeig kell fáradozni a természetnek, meddig formálhat oly embert, a ki világ s országok megbotránkozásának gyógyítója légyen s maga nemzetének megvilágosítója. Ilyen vala a mi jó Mátyás királyunk, a ki mellé avagy igen kevés avagy senki keresztyén királyok közül, kik utána voltak, ne álljon hasonlatosságért, mert bizony megocsusodik érdeme Mátyás mellett, s elvész tündöklősége, mint a csillagoknak nap támadásán... Az én pennám meg fog akadozni Mátyás király nemzetsége számlálásában: eleget versengettek már az historicusok abban. Bonfinius romaiaktul s régi tündöklő Corvinusokról hozza ki a genealogiát, el is hittem, hogy úgy vagyon; a magyar írók penig nem egyeznek véle ebben, hanem hogy Zsigmond királytul és egy bujér asszontul való volna, nem törvényes házasságbul, hanem szerelem gerjedéséből. Ha így volna is, nem volna így mind ebben szégyenleni... Hunyadi Mátyásnak apja Hunyadi János, Hunyadi Jánosnak fia Hunyadi Mátyás volt, s nem elég-e az? Mutasson illyen apát s illyen fiat nékem egy historicus, a ki ezer esztendőre fonja is némely királynak genealogiáját. Szép és ékes dolog, régi nemzetségnek rendit számlálni sok száz esztendeig, de csak olyankor, mikor mindazokban is mocsok nem találkozott, a kik a genealogiát formálják; és úgy is osztán nem másra használ eleink tündöklősége nekünk, hanem hogy égő szövétneknél, fényes fáklyánál futjuk az mi életünk pállyáját, nem lehetünk setétben, sem mi sem az mi cselekedeteink; ha jól viseljük magunkat, azoknak fényességénél mindjárt minden ember meglát: ha rosszul, úgy sem kerülhetjük ujjal való ránk mutatást. Az ki azért rossz és henyélő, s elfajzott régi jó eleitül, jobb volna neki, nem volna nevezetes az ő eleinek neve, mert annak világossága miatt el nem bújhatik úgy, mint ha csak közrendű ember volna."

Mutass kevesebbet