Hunyadi Mátyás és kora

550 ​évvel ezelőtt ültette Szent István trónjára a magyar nemzeti akarat az oly nagyon remélt megújulás letéteményesének tekintett Hunyadi Mátyást. Ma, amikor ismét szükséges lenne a Kárpát-medencei egyetlen ősi állam megújulása, a hatalom jelenlegi birtokosai még e jeles évfordulónak a méltó megünneplését is mellőzik. Így a fél évezreden át, Mohácstól Trianonon át napjainkig pusztított magyarság immár még annyit sem tud erről az egykori nagy uralkodójáról, birodalom építéséről, külkapcsolatairól, szükségessé vált honvédő küzdelmeiről, államának anyagi jóléte és szellemi műveltsége érdekében kifejtett tevékenységéről, mint amennyit a korábbi nemzedékek tudtak. Erre figyelt fel a neves magyar történész, aki nem csupán egyetemi tanárként, tudományszervezőként igyekezett a jeles évfordulóra minden lehetséges alkalommal felhívni honfitársai figyelmét. Ezt kevésnek tartva, ezúttal személyesen foglalja össze mindazt az ismeretet, amiről úgy véli, fontos, hogy az utolsó jeles nemzeti uralkodóval kapcsolatosan felidézzük, megörökítsük, utódainkra örökségül hagyjuk. Egyúttal az utolsó magyar virágzó időszak előzményeinek, lefolyásának és következményének a népszerű tudományos bemutatásával kíván tükörképet tartani a nyolc államiságban szétszakítottan és jelentős szórványban szerte a nagyvilágon élő nemzettestvérei elé. E tükörkép szolgáljon egyúttal a reménysugár forrásaként, lesz még olyan nemzeti megújulás, mint amilyen Hunyadi Mátyás korában volt.

Mutass kevesebbet