Húsvéthétfő

Annus József, akit az irodalmi köztudat a szegedi szellemi élet egyik kulcsalakjának ismer a Tiszatáj című folyóiratnál végzett munkája alapján, évek óta publikált novelláival, drámáival, 1977-ben az Új Termés sorozatban megjelent Pányván című novellás kötetével bebizonyította, hogy íróként is a szülőföldhöz, az osztályos társakhoz való hűség, a magyar próza tradícióinak tisztelete s az élet kollektivitásának átérzése szabja meg érdeklődését, világlátását. Új kötete, a Húsvéthétfő írásainak vissza-visszatérő motívuma éppen a természetes közösségéből, a családjából, múltjából, osztályából kiszakadó ember feloldhatatlan fájdalma és felelősségérzete, vagyis, az úgynevezett első generációs értelmiségi életének állandó meghasonlottsága. Hiszen a parasztfiúkból lett építészek, orvosok, mérnökök új életükkel, sőt új életformájukkal szüleik álmait teljesítik be mesebeli harmadik királyfiként, és éppen bennünk a magány, a kifosztottság érzetét hagyják vissza, amikor elindulnak külön útjukra. A beteljesedett kívánságok keserűségéről szólnak ezek a novellák, s ez a keserűség nemcsak a kiürült, fölöslegessé vált parasztházakban ülepszik meg, hanem a sikeres fiak szájízében is, s nemcsak akkor, amikor szükségszerű hűtlenségükre gondolnak, hanem akkor is, amikor észreveszik: ők is egyedül maradtak gondjaikkal és emlékeikkel.

Mutass kevesebbet