HVG címlaptárlat 1979-99

Sikeres dolgok születhetnek kényszerhelyzetben is. Ahogyan maga a HVG (lánykori nevén: Heti Világgazdaság) is 1979-ben - nem sokkal a Világgazdaság, a "zöld újság" egy rosszkor elmondott jó híre nyomán. Az időközben a "slampos" eposzi jelzőt kapott kádári diktatúrában történhetett meg, hogy a svédeknek nagy nehezen eladott magyar almákról szóló hír oly szerencsétlenül esett egybe a Szovjetunióba akadozva érkező almaszállítmányok miatti, főként az "árualap" hiányára hivatkozó honi magyarázatokkal, hogy az már példa statuálását kívánta. Ez a példa a fent említett napilap megszüntetése lett volna. Ez jelentette egyben a kényszerhelyzetet is, melyben az ügyben érintettek túlélési leleménye végül nem lapot szüntetett, hanem a halálra ítélt orgánum egyik rovatvezetőjét, a 32 esztendős Vince Mátyást az akkori legifjabb főszerkesztővé ütve, egy lapból kettőt csinált. Vince és sebtében összegyűjtött, nagyjából hasonszőrű csapata természetesen az ország, de ha lehet, az egész térség, esetleg Európa, sőt amennyiben nincs akadálya, a világ legjobb hetilapját készültek létrehozni. Ebbéli igyekezetükben, mint nyomban kiderült, számos szubjektív és objektív okkal magyarázható kényszerhelyzettel kellett szembenézniük. Elsőként mindjárt nemigen volt pénz arra, hogy a lap puszta létezéséről, még inkább a már említett színvonal- és küllembeli önelvárásról, amúgy piaci módszerekkel értesítsék a legszélesebb nyilvánosságot. E feloldhatatlannak tetsző kényszerhelyzet egyik áthidaló megoldása lett a HVG címlapja, amelyet afféle figyelemfelkeltő, üzenettovábbító, szóbeszédre alkalmas csomagolásként álmodtak meg az anyagi szűkség korlátjain átlépni akarók. "Legyen a címlap plakát!" - bátorítgatták egymást, nyilván nem is igen gondolva arra, hogy gagjeik - pláne megszínesedve - felkúszhassanak a hirdetőoszlopokra.

Mutass kevesebbet