Identitásgazdaságtan

Nem mondható, hogy úgy idegenkedtem a tudománytól, mint a Petőfi Sándor által megírt magyar nemes, egyáltalán nem. Nem is volt ez idegenkedés részemről, csak távolságtartás. Tiszteletteljes távolságtartás persze, de mindenesetre azt gondoltam: más az üzlet és más a tudomány. Még az olyan tudomány is, amely üzletről szól, mint a gazdaságpszichológia. Gondoltam, ami pszichológiára szükség van a jó gazdálkodáshoz, azt az ember a maga tapasztalatából úgyis megtanulja; hiszen aki nem szerez emberismeretet, az belebukik az ügyleteibe. Aztán egyszer kiderült, hogy a gazdaságpszichológiában nem is emberismeretről van szó, hanem valami sokkal érdekesebbről. Hogy is fogalmazzak? Nem arról, hogy milyen az ember, akivel valamilyen ügyletet akarok lefuttatni. Hanem hogy milyen legyen, hogy le tudjam futtatni vele, amit akarok; s hogy megérje. Úgy alakult, hogy inkább véletlenül, sem mint szántszándékkal beleolvastam Garai László könyvébe, amikor még kézirat volt. "Identitásgazdaságtan" - ez meg miféle csudabogár lehet? Aztán ahol kinyitottam, azt olvastam, hogy a gazdaságpszichológia eljárásai olyanok, mint a Naszreddin Hodzsáié, aki egyszer kimentett a tóból egy fuldokló gazdag nagyurat. Mégpedig úgy, hogy amikor látta, hogy a tó partján az emberek hiába nyújtogatták a fuldokló felé segítőkészen a kezüket, kiáltozva: "Add a kezed!", ő is nyújtotta a magáét, de ezt kiáltotta: "Nesze!" - s a tranzakció máris megtörténhetett. Csak annyi kellett, hogy azt, ami addig adásnak minősült, valaki kapásnak állítsa be.

Mutass kevesebbet