Időzés

A természetbe merülő ember nagy élménye, hogy ő maga él. Voltaképpen ez a vigasz és a biztatás is, hiszen élvezni, de akár érezni azt, hogy élünk, csak kapcsolatban lehetséges. Bokrokkal és rovarokkal, folyóval és madarakkal, az egész élő és élettelen környezettel pedig legalább annyira változatos - sokszintű és sokszínű - az ember kapcsolata, mint a fajtájabéliekkel. Ha azt mondom, "kapcsolat": tudatosságra gondolok, olyasféle áramlásra, amelyet az ember ismerni és formálni törekszik. Az a költészetben sokszor emlegetett boldog állapot, amikor az ember még öntudatlanul, szinte csecsemő vagy embrió "természetességgel" létezett a természetben, gondtalanul és vágytalanul, nem adhatta meg a kapcsolat örömét. Sem kapcsolatot, sem örömöt nem adhatott, mert ezekkel a képességekkel csak a tudatos ember rendelkezik - s úgy tűnik, minél tudatosabb, annál erőteljesebbek az örömei és differenciáltabbak a kapcsolatai. Annál inkább él. És szenved is persze.

Mutass kevesebbet