Igitur

A mese a 30-as évek Itáliájába visz bennünket, de az olasz valóság a korabeli Magyarországát is idézi. Mint annyi más Szobotka-történetben, itt is három férfi kalandjait kísérhetjük nyomon. Három férfi vág neki a napfényes Itáliának, tele várakozással és vágyakozással, izgalmat keresve, élvezeteket hajszolva. A kövér és gazdag Kohl báró, az őszülő halántékú, snájdig dzsentri, Tivadar gróf és a szegény, kiszolgáltatott "szellemi proletár", Haturka Sebestyén újságíró. Kalandokban nincs hiány a csillogó Itáliában, Velence és Nápoly között, míg hőseink a Lidón csetlenek-botlanak, kétes erkölcsű hölgyek hálószobáin surrannak be és ki, bepillanthatunk a fasizmus uralma alatt élő Olaszország életébe s a szereplők sorsán, életvitelén keresztül a hazai valóság rejtelmeibe is. Szobotka tudja, hogy a dzsentri, ha szegény is, de megmarad a társadalom felszínén, hogy a bankár tőkéje és ezzel hatalma nőttön nő, csak egyvalaki nem viszi közülük nyilván semmire, az irodalom peremén hánykódó író, a lenézett, megalázott Haturka Sebestyén, a szellem embere, akiben az író későbbi önmagát is ábrázolta. Ebben a fiatalkori regényben már minden megvan, ami később annyira jellemzi Szobotkát: a fanyarság, a fejlett ábrázolókészség, a fájdalmasat és groteszket elegyítő stílus. Felbukkannak a későbbi művek oly kedvelt figurái is: a kallódók, prostituáltak, testi-lelki nyomorékok, perverzek, hazugok, számkivetettek. Fordulatos, sodró lendületű, valódi pikareszk az Igitur, melynek mostani, első kiadása nemcsak irodalomtörténeti csemege, hanem kellemes és maradandó olvasmányélmény is

Mutass kevesebbet