II. Dél-Dunántúl erdőgazdasági tájcsoport

Részlet a könyvből: A Dél-Dunántúl legnagyobb része alacsonyabb-magasabb dombvonulatokból áll. Ezek közül a legszebben kialakultak a Déli-Pannonháthoz tartozó, nagyjából észak-déli irányban futó, löszből, lösz-szerű vályogból, pannonagyagból felépített dombvonulatok. Legkeletibb tagjuk az úgynevezett Marcali hátság, déli nyúlványai lenyúlnak egészen a Dráváig. Tőle északkeletre húzódó dombvidék nagyrészt löszből és löszös homokból felépült dombsorai alkotják a külső somogyi dombvidéket. Több egymással párhuzamos észak-déli irányú, kisebb patakoktól elválasztott vonulata a Balatonig nyúlik. A külső somogyi dombvidéktől déli irányban a Kapós folyó széles völgye választja el a Zselicséget. Ez pannonkori dombvidék, amelyre utóbb, a negyedkorban lösz rakódott. Átlagos tengerszint feletti magassága 180-270 m. Széles dombhátak és lankásabb oldalak jellemzik, amelyeket meredek falú eróziós völgyek szaggatnak meg. A Zselicség vizei nyugat-keleti vízválasztóról északdéli irányú fővölgyekbe torkollnak. A Zselicségtől északkeletre a Kapós és Sió folyó fogja közre a Tolnai hegyhátat. Alapkőzete ugyancsak lösz, több egymástól árkokkal elválasztott részre tagolódik. Közte és a Mecsek között húzódó mélyebb fekvésű terület az úgynevezett Völgység. A Mecsek déli előterében húzódó, szintén löszből álló dombvidék a Baranyai dombság, átlagosan 150-250 m magas. Valamennyi dombvidéken igen erősen működik az erózió, számos mély löszút (hordó) teszi változatossá a tájat. Az egyes dombvidékek között kiterjedt síkságok húzódnak. Legjelentősebb a Somogyi homokhát, vagy másként Belső-Somogy. Tengeri üledékre telepedett homoktakaró borítja, amit több kutató a hajdani Duna-meder hordalékképződésére vezet vissza. Az egész Belső-Somogyra a kisebb kiemelkedésű homokvonulatok és a közöttük meghúzódó, sokszor tőzeges mélyedések jellemzők. Talajvíz viszonylag magasan, legtöbb helyütt 2-3 m mélyen jelentkezik. Másik kiterjedt síkság az Ormánság, amely a Zselicség és Villányi hegység, valamint a Dráva között húzódik. A negyedkorban lösz hullott rá, s ezt a Dráva széles árterén jelentkező rendszeres kiöntések módosították. Mély fekvésű terület, gyenge terephullámokkal. A Balaton mellett a hajdani Balaton-meder lefűződött és azzal már össze nem függő öbleit találjuk. Ezek mélyen belenyúlnak a dombsorok közé és az úgynevezett balatoni berkeket alkotják. A pannonüledéken gazdag tőzegfelhalmozódás létesült, alatta a láp hatására a néhol bányászásra is érdemes mésziszapréteg húzódik. A tőzeget igen gyakran a Balaton turzásaiból származó homokréteg fedi. A Dél-Dunántúl jellegzetes szigethegye a délnyugat-északkelet csapás irányú Mecsek. Átlagosan 400-600 m magas, széles platók és harántvölgyek tagolják részekre. A legnagyobb ilyen völgy két részre osztja a Mecseket, egy keleti és egy nyugati részre.

Mutass kevesebbet