Illyés Gyula évszázada

Vasy ​Géza évtizedek óta kíséri szívós figyelemmel az Illyés-művek kiadásának és recepciójának alakulását önálló véleménye van oeuvre-ről és befogadástörténetéről; folyamatos reflexióiban monografikus földolgozás csíráját sejteni. A szerző számára nem kétséges Illyés életművének nemzeti és egyetemes, az irodalomtörténeten is túlmutató rangja. De a rajongó apologétáktól megkülönbözteti pedagógiai tapasztalata: tanítványok nemzedékei igénylik a fölismert jelentőség érvelő bizonyítását Leereszkedő magyarázkodás nélkül érteti meg az „utolsó nemzeti költő" szóhasználat értelmét Ady és József Attila után. Szerencsésen tisztázza több tanulmányban is Illyés híres és vitatott „szélárnyékhelyzet"-metaforáját, amelyet kádári-aczéli „konszolidáció" idején nem csak használni lehetett/ „hanem kiforgatni is". A műelemzésekben és áttekintő értékelésekben egyaránt gazdag kötetben a szerző – a monografikus teljesig igénye nélkül – az eddigi mérlegeléseket gondolja tovább és egy esedékes új szintézis előkészítésére tett kísérletet.

Mutass kevesebbet