Ilyen az egész életed

Az ​író mondja két évtized válogatott novelláit tartalmazó új kötetéről: „Szülőföldem a Dunántúl, Kemenesaljától a zalai dombokig, olyan meghatározó szálláshelyekkel, mint Nagykanizsa, Keszthely, Nemeskeresztúr, Tapolca, Györök. Ez a táj alakított, a Bakonyból lezúduló téli szélviharok hóval, jéggel és a forró, mozdulatlan nyarak. Ez a táj s a tájban élő emberek. Az ember része a tájnak, munkája nyomokat hagy a hegyoldalakon, a folyók völgyében; eközben a váltakozó évszakok, az ellenálló, nehezen formálható anyag magához hajlítja az embert, és megjelöli. Először csak az arcát, később mozgását és belső lényét is. A jelek apáról fiúra öröklődnek. Úgy érzem, a bazalthegyek szabdalta dunántúli táj engem is megjelölt. A dermesztő balatoni telek és a lángoló nyarak a csontjaimba égtek. Mindez már a múltba süllyedt, de ha írok, tollam alatt életre kel a táj, megszólalnak és cselekszenek azok az emberek, akiktől gyermekkoromban élni tanultam. Az íróság szakmai állapot. Az igazi íróban két ember lakik, egy tehetséges álmodozó és egy szakember. Az álmok önmagukban nem sokat érnek, reális értékük csak akkor lesz, amikor hordozójuk szakemberré válik. A legtöbb író hoz valamit a gyermekkor ősbozótjából: tehetséget, élményeket, félelmet, indulatokat, éhséget, álmokat. Szerencsés sorsfordulókra, találkozásokra, fegyelmezett, hosszan tartó munkára van szükség, hogy az élményekből és az álmokból a mű is megszülessen. Az élmény döntő jelentőségű életemben, írni a színes, sokrétű problémákkal telített életről szeretek, olyan emberekről, akik valamilyen formában a teljességre törekednek.”

Mutass kevesebbet