India Gyógyszálló

Vannak lehetetlen próbálkozások. Indiáról könyvet, szerelmi bánatból fakadó szerelmes regényt írni. Csak egy nő képes arra. hogy mindezzel Fikarcnyit sem törődve megírja - Lindsay Anderson filmrendező után szabadon - az India Gyógyszállót. Minél messzebb utazom a szövegben, annál furcsább érzések töltenek el. Elkezdek látni nyomorúságot és fényt, de főleg féltékenység gyötör. Tökhülye a Báró, hogy elhagyta ezt a csajt, hisz minden élethelyzetben érződik, kevés ilyen szaladgál az oltalmazó ég alatt. De ennek a kakaskának köszönhetjük, hogy megszületett a mű. Igen, mű, még akkor is, ha magát blognak hívja. Az egyik részben Hamaranna védekezésképpen elröhögi magát, amikor egy leprás koldus megmaradt darabjai közelednek felé. Gyűjtöm az India-tesztek eredményeit. Léwi-Strauss antropológus látva a pokoli nyomorúságot, visszaszállt a vonatra. Teréz anya úgy döntött, nem emeli fel tekintetét, csak annyira, hogy a földön fekvőt lássa. Hamaranna meg elröhögi magát. És ez is megfelelő viszonyulás az abszurdhoz. Az abszurd meg olyan, mint a szerelem. Nincs kijárat. Elnyeli India az olvasót, és nincs nagyobb kegyelem, mint elveszni a történetben. Így nekem is van esélyem, hogy találkozzam a lábadozó nővel, és indiai hercegnek képzelve magam, felajánljam szolgálataimat. A szerelmespár, az író és az olvasója lassan eltűnnek egy lepratelep füstjében. El kell olvasni.

Mutass kevesebbet