Ipari kemencék hőtechnikai számításai

A ​szerző azt a feladatot tűzte maga elé, hogy összefoglalja és feldolgozza mindazokat az ismereteket, amelyek a kemenceépítés és üzemeltetés gyakorlata számára hasznosak. A „tapasztalat – elmélet-alkalmazás – tapasztalat” lánc nem képez kört, nem is zárul be, éppoly kevéssé zárható le tehát a kitűzött feladat. Ez az oka annak, hogy a „Hőtechnikai számítások” c. könyv ismét nagyarányú átdolgozásra került. A gázsugárzás területének kivételével a kutatás, a második és a harmadik kiadás között eltelt tíz esztendő alatt nem fejlesztett ki ugyan lényeges újabb ismereteket, a tüzeléstechnika ti. eléggé távol esik a háborús technikától. Ezért az elméleti rész (A rész) lényegében csak kiegészítést nyert, hogy az alkalmazást (B rész) az általános vizsgálatoktól mentesítse. A régi anyagot még a következőkkel bővítettem: rövid hőtechnológiával, égőszámítással és azok szabályozásával, a hőátadás vizsgálatával ömlesztett anyagokban, a hőátadással Siemens-Martin-kemencében és grafikus eljárással a betét felhevítésének és a tárolási folyamatnak kiszámításához. Általában arra törekedtem, hogy a hosszadalmas számításokat egyszerűekkel egészítsem ki vagy pótoljam és hogy a tapasztalati adatok számát növeljem. A leglényegesebb változtatás a B) részben, az elmélet alkalmazásában van. A korábbi példák helyett részletesen tárgyalom a négy fő kemencefajtát: az izzítókemencét, a nagyterű kemencét, az aknáskemencét és a forgódobos kemencét, és utalok arra, hogy az elmélet milyen módon és mennyire alkalmazható a tüzeléstechnikai kérdések megválaszolására. Ebből több hasznunk lehet, mint a szűk területre érvényes példák kiszámításából, elsősorban néhány általános érvényű igazság felismerése. Az olvasóközönség a két korábbi kiadást szívesen fogadta, remélem, az új átdolgozásban is tetszeni fog. A szerző számára ez a munka nemcsak kötelesség volt, hanem a nehéz időkben menedék is. Kívánom, hogy ez a könyv a békés munkát szolgálja és ébressze fel a hivatás örömét.

Mutass kevesebbet