Iparművészet

Előszó: Államalapításunk ezredik évfordulóját a vizuális művészetek egyedülálló bemutatásával ünneplik az alkotóművészek, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és a Műcsarnok. Az ünneplés egyúttal számvetés, amely a művészettel hivatásszerűen foglalkozók és a befogadó nagyközönség számára egyaránt megmutatja, melyek a képző- és iparművészet legfontosabb irányzatai, kiemelkedő alkotásai az ezredforduló Magyarországán. A számvetés szakmai értékelését, a látottak elemzését maradandóan a kiállítássorozat befejeztével elkészülő tanulmánykötet foglalja össze. A 2000 augusztusában indult sorozat a legújabb képzőművészeti ág, a technikai médiumok segítségével készített képzőművészeti alkotások - az intermédia - bemutatkozásával kezdődött és a legősibb gyökerekkel rendelkező iparművészet seregszemléjével fejeződik be. Amikor az ősi gyökerek kifejezést leírtam, elsősorban a kézművesség hagyományos területeire, a kerámia-, textil-, ötvös- és üvegművészetre, s a ma a belsőépítészet gyűjtőfogalomba sorolt bútorművészetre gondoltam. Ez az önmagában is hatalmas és szerteágazó - a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületében több mint 1500 alkotóval képviselt terület a legújabb korban további, az alkalmazott művészet egyéb ágazatait vonzotta magához. A kiállítás így kiegészül az alkalmazott grafika, az ipari formatervezés és design, a díszlet- és jelmeztervezés, a belsőépítészetnek a bútorművességen kívül eső térformáló alkotásaival. S végül itt mutatkoznak be a régi tárgyak továbbélésén munkálkodó restaurátorok, összesen további csaknem 273 MAOE-taggal. A kiállítássorozat képzőművészetet - a festészetet, szobrászatot, grafikát külön-külön - bemutató kiállításaihoz, az önálló intermédia- és fotóbemutatókhoz képest az iparművészetet igencsak sommás áttekintésre szorították a körülmények. Bármilyen tágasak is a Műcsarnok termei, ennyiféle művészeti ágból valódi számvetésre és bemutatkozásra nemigen adnak lehetőséget. A rendezők elgondolása az, hogy „a szerteágazó, sokféle tárgyegyüttest az alkotó szándéka és az alkotás célja szerint DESIGN, ALKALMAZOTT, AUTONÓM területre osztják fel. Ezt az adott műtárgycsoporton belül a szakterület egységében, gondolati, tartalmi, technikai változásait követve vinné végig, tükrözve a különböző felfogásból és megfogalmazásból adódó finom átmeneteket is." A célkitűzés megkísérli a különböző művészeti ágakon belül megtalálni azt a rendező elvet, amely a műfaji sajátosságokon kívül mindegyikben közös lehet. Ennek ellenére a kiállításra benyújtott művekből válogató kitűnő szakemberek feladata igazán nem irigylésre méltó. Tulajdonképpen kilenc művészeti ág alkotásaiból kell a mai magyar iparművészetre jellemző helyzetképet kialakítani egyetlen kiállítás keretében. Az Iparművészeti Múzeum gyűjteményezési gyakorlatában és az egy-egy művészeti ágat bemutató összefoglaló kiállításaiban is komoly problémákat okozott a kézműves technikával készült alkotások és a design közti - gyakran ellentmondásos - kapcsolatok feldolgozása, a túlságosan is kiszélesedett gyűjtőkör és gyűjtőfogalom áttekintése. A múzeum saját gyűjtőkörét az alapításkor, száz évvel ezelőtt kijelölt céloknak megfelelően alakítja, az ipari formatervezés terén fennálló folyamatos mulasztásának fájó tudatával. Nem tehet azonban mást, vásárlóereje, raktárainak kapacitása és szűk munkatársi gárdája csupán erre a feladatra teszi képessé. Sajnos nem csak a budapesti Iparművészeti Múzeumnak mostohagyermeke a design, nincs más hazai intézmény sem, amelyik gyűjtésével, dokumentálásával megfelelő módon foglalkozna. A millenniumi sorozat „Iparművészet" kiállításának valószínűleg több tanulságát lehet majd levonni, amelyek közül néhány már előre megfogalmazható. Első az, hogy az emberré válásunk óta bennünket kísérő tárgykultúra fontosabb annál, mint hogy egyetlen kiállításon osztozzon kilenc önálló műfaj bemutatkozása. Szinte lehetetlen, hogy egyes részterületeinek helyzetét, az elért eredményeket és akár csak a műfajon belül jelentkező legfontosabb irányzatokat, kiemelkedő műveket, bemutathassa. Ennek már önmagában fel kell hívnia a figyelmet arra, hogy a mindennapi életünkben és ünnepeinkben, otthonainkban és közösségi tereinkben egyaránt nap mint nap megjelenő, születésünktől halálunkig mindannyiunkat körülvevő tárgykultúrának nagyobb figyelmet és támogatást kell kapnia a vizuális művészetek körében. Többször elmondtam, leírtam, hogy a képzőművészetek, a zene és az irodalom a rájuk figyelő kiválasztottakhoz szól, az iparművészet alkotásai mindenkihez, azokhoz is, akiket a „művészet" a legkevésbé sem érdekel. Első gyermekjátékainktól a hamvainkat befogadó urnákig, főzőedényeinktől és formatervezett háztartási eszközeinktől, a vonatszerelvényekig személyiségünket is alapvetően meghatározó tárgyak vesznek körül mindnyájunkat. Talán ez az „Iparművészet" című műcsarnoki kiállítás nem lesz alkalmas a bemutatandó kilenc művészeti ág tudományosan értékelhető pontos helyzetképének kialakítására. Biztosan alkalmas lesz azonban a tárgykultúra fontosságának, a nagyobb támogatásnak és odafigyelésnek a felkeltésére és - éppen sokfélesége és mindennapjainkban való jelenvalósága miatt - a látogatók érdeklődésének felkeltésére.

Mutass kevesebbet