Irányok - Romantika, népiesség, pozitivizmus

"Kritikatörténeti antológiasorozatunk új kötetei - írja Fenyő István - a magyar irodalom egyik legnagyobb korszakának, a 19. századnak irodalmi eszmélkedését mutatják be az olvasónak. nemcsak irodalmunk, hanem irodalomkritikai gondolkodásunk is egész sor kimagasló teljesítményt ér el ebben az időszakban: ez az a kor, amikor az irodalomban a tudománnyal szemben kivívja önállóságát, amikor a kritika polgárjogot nyer a kulturális közéletben, amikor a társadalmi eszmék immár szervesen és folyamatosan alakítják nálunk az irodalommal kapcsolatos igényeket és törekvéseket. A gondolkodó irodalom képe, az írók és az irodalmi élet embereinek az alkotómunkával kapcsolatos önszemlélete rajzolódik ki tehát a széles körű antológia lapjain: a sok esetben gyűjteményes kötetben először közlésre kerülő dokumentumok az áramlatok megvizsgálásával, a programok, tanulmányok, eszmecserék, viták s kritikai harcok árnyalt feltárásával lehetővé teszik a 19. század alapvető irodalmi irányzatainak - a romantikának, népiességnek, realizmusnak és pozitivizmusnak - a jobb megértését. Ugyanakkor elmélyítik a nagy századra vonatkozó irodalom-, sőt művelődéstörténeti ismereteinket is. Remekíróink - Katona, Kölcsey, Vörösmarty, Bajza, Toldy, Erdélyi, Petőfi, Arany, Kemény, gyulai, Reviczky, Péterfy és még sokat mások - ezúttal arról nyilatkoznak meg, hogy mit vártak és reméltek az irodalom hivatásától és társadalmi rendeltetésétől, miben látták önmaguk és írótársaik feladatát, milyen irodalmi eszmékkel kívántak hatni koruk közösségére. Ilyen vonatkozásban az antológia nyomán némiképp átrajzolódik, feldúsul irodalmunk egész egykori csillagképe: új fényben ragyog fel, új összefüggésekben rendeződik egységbe a már ismert szellemi anyag is."

Mutass kevesebbet