Irányváltás

A ​megtérési történetek lényegi eseménye nem annyira a karakter átváltozása, másmilyenné válása, olyanná, amilyen korábban nem volt. Ami tör­ténik, inkább a meglévő karakter, az abban rejlő erők, képességek irány­váltása, megfordulása, összhangban a héber sub gyök és a latin con­versio „megfordulás”, „megfordítás”, „fordulat” értelmével, ami a görög metanoein jelentésétől sem áll távol: a megtérés, metanoia a „gondolkodás irányváltása”. Isten a megtéréskor nem változtatja meg az embert, alapvető jellegét, karakterét, tu­laj­donságait. Két másik dolgot tesz: megváltja és megfordítja. Amint a könyvben olvasható vallomásokból kiderül, a bibliai hitnek csak egyik alapsajátossága a megőrzés, a tradíció továbbadása. A másik, legalább ilyen fontos, sőt talán fontosabb vonása éppenséggel a nyugtalanítás, a keretek szétfeszítése, a változás, az „új” előmozdítása; a ké­szenlét és nyitottság a meglepetésre, a mindig érkező Úr előre ki nem számítható érkezésére. A bibliai Isten, az ő transzcendens érintése megbolygatja, megszakítja az emberi társadalom fennmaradása szempontjából oly életbevágó folytonosságot, törést okoz az ösztönös életfolytatás immanens rendjében: és bármennyire elkötelezett az érintett ember a bonhoefferi értelemben vett „földnek”, ez az érintés mégis elidegeníti, szám­űzötté teszi. Az úgynevezett megtérés, kivált a gyökeres és drámai életfordulat ezen érintés lecsapódása a személyes élettörténetben, s mint a beszámolókból látni fogjuk, ma is mindig tartalmaz felforgató elemeket: emberek negyven évesen visszaülnek az iskolapadba, kutatási területet, szakmát váltanak, átértékelik emberi kapcsolataikat, egyházhoz való viszonyukat és így tovább. A kötetben Dér Katalin, Kocziszky Éva, Békési Sándor és Fabiny Tibor megtérésről szóló vallomásai olvashatók. A könyv DVD melléklettel kapható.

Mutass kevesebbet