Írásból felmentve (dedikált)

Az író vallomása: "Észrevettem, hogy a hatvanak évek óta megjelent könyveim borítólapjain közzétett életrajzaim kétségbeejtően hasonlítanak egymáshoz. Egyetlen, bár számomra lehangoló különbség fedezhető fel köztük: az öt kötet megjelenése közben tíz évvel öregedtem, noha születési évszámom - 1910 - semmit sem módosult. Az egyhangúságot megtörendő - kiadóm engedélyével - a következőket közlöm. A Mikó utca és a Logodi utca sarkán álló házban születtem, Márai Sándor felett egy emelettel és pont szemben Kosztolányival. Ezért - noha orvosnak készültem - író lettem. 1933-tól 42-ig segédszerkesztőként működtem az Új Időknél. Akkor az M. Kir. Erődítési Parancsnokság jobbnak látta, hogy a Vörös Hadsereg behatolásának megakadályozása végett futóárkokat és tankcsapdákat ássak a Gyergyói, illetve a Gyimesi havasokban. Látva e munkám csekély eredményét, 44-ben visszavonultam Budapestre, s a háborút befejezve egy Szemere utcai bérház földszinti lakásában vártam: elkapnak-e vagy sem. Ott keresett fel néhányszor Sólyom László, drága ifjúkori barátom, a katonai ellenállás egyik csoprotjának vezetője, és néhány röpcédula megszövegezését bízta rám, miután meggyőződött róla, hogy helyzetem elég biztonságos. Ugyanis egy rolóhúzó heveder segítségével - hála versenytornászi múltamnak - a W.C.-ablakból a lichthófban egy pillanat alatt le tudtam csúszni a pincébe, s ugyanennyi idő alatt felkúszni az ablakba. Mindég aszerint, hogy hol razziáztak éppen. E tevékenységem eredményeképpen már 1945 januárjában a Sólyom László irányította budapesti Főkapitányságra kerültem, vezető beosztásba. Mivel máshoz, mint az íráshoz nem értettem: a rendőri sajtóiroda vezetője lettem; annak ellenére, hogy sajtó még nem volt. De mire szobám ablakát beüvegezték, a sajtó is megindult lassan. Így telt el néhány izgalmas év, amikor is észrevették, hogy közönséges bűncselekmények nálunk már nincsenek, a bűnügyi sajtóirodát megszüntették, s engem - mit lehet egy íróval kezdeni - a Gyermekvédelmi Osztály vezetésével bíztak meg. Közben elég sokat írtam, főként kritikákat és irodalmi riportokat, sőt lapokat is szerkeszteni egy lapot, azt rövidesen megszüntették. A Filmvilág című lappal több szerencsém volt; már tizenötödik éve szerkesztem. Irodalmi munkásságomért több kitüntetést (Kossuth-díjat, József Attila-díjat) kaptam. 1963-ban pedig szívrohamot. Azóta megkomolyodtam, s a jelenlegivel együtt a negyedik humoros kötetemet teszem közzé (Pótkötettel a halhatatlanságba, Mögöttem állok, Van-e viszonya? Írásból felmentve)." Hámos György

Mutass kevesebbet