Irodalmi, színházi, közéleti írások és beszédek

A Magyar Irodalomtörténetírás Forrásai eddig megjelent tizennyolc kötetéből öt Erdélyi János műveit adta közre. Az ismert, több ízben kiadásra került irodalmi tanulmányok, filozófiai és népköltészeti, nyelvészeti munkák, kortársakról adott pályaképek mellett addig ismeretlen levelezése és számos olyan írása is kiadásra került, amelyek korábban nem láttak napvilágot, gazdagítva ezzel is az íróról és a korról kialakult képet. A sorozat új, tizenkilencedik kötete ismét Erdélyi János munkáival jelentkezik, az előzőeknél is több újdonsággal. az Irodalmi, színházi, közéleti írások és beszédek friss gyűjteménye öt fejezetben adja közre az író mindezeddig nem publikált, illetve név nélküli vagy nem azonosított álnevű, jegyű közleményeit. a most megjelenő írások egy része éles polémiákat váltott ki. Erdélyi János 1844-1845-ös nyugat-európai utazásaiból hazatérve szigorú szemmel követte a hazai irodalmi életet. A divatlapokról hetenként hozott cikkei, valamint a Nemzeti Színház szerzőinek és előadásainak folyamatos szemlézése elsősorban a fiatal, a divatlapok köré gyűlt írói táborok tagjait sértették. akárhányszor személyeskedő hangon válaszoltak a kertelés nélküli bírálatokra. Hasonlóan éles viták kereszttüzébe került Erdélyi János, amikor 1857-ben megindította a Sárospataki Füzetek című "protestáns és tudományos" folyóiratot. Az itt először közölt írásokból kiderül, hogy Erdélyi minden új szellemi mozgalomra figyelő személyisége, másoktól is igényességet és munkát követelő figyelmeztetései megosztották környezetét. Új arcát világítja meg az írónak közéleti, lapszerkesztői, egyházi és iskolapolitikusi tevékenysége. Hallatja hangját a külföldi lapok rendszeres olvasója, a hazai és idegen lapok "statisztikus", a hazai valóság szociográfiai igényű bírálója, végül a zene és a képzőművészetek avatott ismerője. Ugyancsak sok újdonsággal szolgálnak az addig jórészt ismeretlen beszédek, amelyeket, mint a Kisfaludy társaság titkára, illetve a sárospataki főiskola nagytekintélyű tanára tartott. a népdalok gyűjtője, kiadója, a népiesség elméletének kidolgozója, a kritikus,, a filozófus eddig is ismert portréjának vonásai mellett feltűnnek a nála inkább csak verseiben és leveleiben tetten érhető szubjektív megnyilatkozások is. a kötettel nemcsak Erdélyi János munkássága és személyisége válik teljesebbé, hanem a kor irodalmi, közéleti harcainak és társadalmának hátterére is élesebb fény vetül.

Mutass kevesebbet