Írók, eszmék, forradalmak

Az ​elmúlt húsz esztendő irodalomtörténeti tanulmányaiból és kritikáiból válogatott kötetében a szerző az első világháború és az 1918-19-es forradalmak irodalmát vizsgálva azt a folyamatot igyekszik bemutatni, amely a haladó magyar írókat a Tanácsköztársaság vállalásáig elvezette. Arra a kérdésre keres feleletet – a Nyugat első nemzedékének és a magyar avantgarde indulásának eszmei fejlődésrajzát felidézve –, hogyan és miért követték a magyar írók nemzeti történelmünk e ragyogó felívelését, milyen mértékben vették ki részüket az új jelenségek tudatosításában. Ady Endre, Babits Mihály, Móricz Zsigmond, Kassák Lajos, Juhász Gyula és Kosztolányi Dezső életútjának egy-egy szakaszát, néhány akkor keletkezett alkotását vizsgálja-elemzi a tanulmányok sora, s a forradalmakról írt szépirodalmi művek közül is jó néhányat bemutat. Közreadja az egyes, akkor indult írók (Barta Lajos, Komját Aladár, Lengyel József stb.) teljesebb portréját is. Néhány összehasonlító irodalomtörténeti, kultúrtörténeti kérdés is felvetődik a tanulmányok során, köztük olyanok, amelyek mai irodalmi és kulturális életünket foglalkoztatják. Így a koreszmék hatása, a haladó hagyományok szerepe a szocializmusban, az avantgarde és a tömegkultúra viszonya a proletárforradalomban, etika és forradalom problematikája. A tanulmányok olvasása közben, középpontban a Tanácsköztársaság irodalmával, világossá válik előttünk, hogy az miért képezi huszadik századi irodalmunk korszakváltó állomását: egy fejlődési folyamat betetőzése s ugyanakkor egy új irodalom megteremtésének a nyitánya. A Tanácsköztársaság irodalmának csúcspontjait jelző írások és a felszabadulás után újrainduló irodalmunk között is megtaláljuk azokat a vonulatokat, amelyek e két időszakot összekötik. A korszak irodalmát megjelenítő illusztráció az olvasó tájékozódását segíti.

Mutass kevesebbet