Isten hozzád, Anglia!

Önéletrajza ​talán a legjobb műve Robert Gravesnek, a Magyarországon is népszerű angol költőnek, regényírónak. Magától értetődő természetességgel, teljes költői őszinteséggel tárgyalja élete eseményeit; nem torzítja a képet sem álszemérem, sem elfogultság: egyszerűen vállalja önmagát – könyve így lesz mentes minden önigazolástól, mentegetőzéstől, hamis érzelmességtől és utólag szőtt legendáktól. Előkelő magániskolája zárt világából, kamasz-univerzumából egyenest az első világháború lövészárkaiba került a fiatal költő, a Somme melletti nagy anyagcsatákba, ahonnan sebesülten, századosi rangban tért vissza a megtépázott Oxfordba, hogy a többi dúlt idegzetű, húszéves veterán társaságában megpróbáljon beilleszkedni a frontok hullahegyeihez szokott katona számára oly idegen, feje tetejére fordult, háború utáni világba – és végre mindent odacsapva megpróbáljon, igazi hivatása szerint, költővé lenni. Keserű hangú, de hetyke, vidám könyv – 1928-ban írta élete és pályája legjelentősebb korszakhatárára érkezve, amikor meghasonlott Angliával, régi barátaival és mindennek fittyet hányva Mallorca szigetére költözött, ahol azóta is él.

Mutass kevesebbet