Isten kezében a történelem

A bálvány születése az ember álmában érhető tetten, amikor Istenné vágyik válni. Noha az álom nyugtalanná teszi, a vágy mégis az istenesedés megvalósítására sarkallja, amely teljes kifejletében embertelen áldozatokat követel. Hatalommal bíró Nabukodonozorok, politikai és gazdasági diktátorok rettenetes álmaikat önistenítésre valósítják meg tűzön-vízen és véren át; milliók testi, lelki, szellemi és erkölcsi halála révén. Míg a bálványkép aranyfejében elmaradhatatlanok az önigazoló eszmék, tekintete lázasan a világbörze indexeit sugározza, szája arannyal tömve, s képmutató arcán a mindenkori császár képe előtt meghajlást követel. Érc végtagjai a fegyverek ármádiájában végződnek, s az egész gólem az agyagkatonák tömegének törékeny Kerameikoszán áll. Hiába a próféta reális álomkritikája és figyelmeztetése, a bálvány már mindenki szemében nagyobb a keresztnél. De csak látszólag. Az úgynevezett enyész-pontos perspektíva szemszögéből e bálvány mellett ugyan eltörpül és jelentéktelennek tűnik a kereszt, azonban a horizonton a tér minden elemeit érintő főpont, - P. Teilhard de Chardin kifejezésével élve, - az Ómega-pont kijelölésében a bálványkép nagysága, helyzete és értéke lelepleződik. Az Isten országának centrális kivetítődésében az ég és a föld közös határán megálló kereszt valóságosan hatalmasabb minden idők bálványainál. S a kő, amely kéz érintése nélkül ízzé-porrá zúzza a már eleve képtelenségre ítélt zavart álmok felépített kolosszusait, ennek a végest és végtelent egybefogó perspektívának örök szegletkővé lett; az a kő: Krisztus.

Mutass kevesebbet