Isten rabjai

A XIII. századi Magyarországon játszódó történetben IV. Béla lányának Árpád-házi Szent Margit legendáját dolgozta fel Gárdonyi Géza. A középkori kolostorok reguláit és hangulatát nagyon jól visszaadja az 1908-ban megjelent regény. Az ennyire régen történt események feldolgozása mindig érdekes számomra, egyrészt nem igazán maradt írásos emlék, ha van, akkor is csak a főbb eseményeket tartalmazza és kérdéses, hogy mennyire pontos. Másrészt az író elég nagy szabadságot kap a regénye karaktereinek megalkotására. Gárdonyi a menthetetlen romantikus most is egy beteljesületlen szerelem fonala mentén meséli el a legendát. Mai szemmel lassú lefolyású a történetvezetés sok leírással. János a plátói hősszerelmes szemén át láthatjuk az eseményeket, aki akarata ellenére szerzetes növendék lesz Margit közelében, az ő jellemfejlődését is nyomon követhetjük (ebben emlékeztet A láthatatlan emberre). Nagyon régen terveztem ennek a regénynek az olvasását, be kell vallanom, nem került a kedvenc gárdonyi regényeim közé, de megérte elolvasni.

A regényt 1908-ban adták ki először.A tatárjárás után játszódó történelmi regényben a szerző Szent Margit legendáját dolgozza fel. Hitelesen.

Kiváló minőségű könyvet kaptam rendkívül kedvező áron!

Ajánlom.

Tetszik a korabeli szóhasználata, emberábrázolása. Olvasmányos, érdekes könyv. Íme belőle egy részlet, ami sok mindent elmond, mégis számtalan kérdést vet fel: „- Mindenki rab-e? – kérdezte félénken. – Mindenki – bólintott Szikárdusz. – A király is? – Király is. – Kinek rabja a király? – Nemzet rabja. – Mink is rabok vagyunk-e? – Mink is. – Mink kinek a rabjai vagyunk? – Isten rabjai, fráterkám.”