Istenemberek 1.

A klasszikus, több évtizedes űrutazás-történetek alaptípusát eleveníti fel ez a nagyszabású sci-fi eposz, mely visszanyúl a fantasztikus irodalom „ősi”, mindmáig különösen kedvelt formáihoz. Sz. Sznyegov űrtrilógiája a 2500-as évek'ben kezdődik, amikor a Földön már egyesültek az emberiség békés erői, s létrehozták a Galaktika egyik mesterséges bolygóján, az Ohrán, az Értelmes Lények Csillagközi Szövetségének Konferenciáját. Itt határozzák el, hogy űrflottát indítanak az emberek részvételével a Galaktika középpontja felé, hogy felkutassák a rejtélyes és optikailag láthatatlan Pusztítókat, akik a Tüzes-B csillag egyik bolygóján eltiporták a galaktok által létrehozott fejlett civilizációt, s ily módon potenciális veszélyt jelentenek az emberiségre nézve is. Az első expedíció, melyet a Téremésztő nevű űrhajó vezetésével indítanak, kudarccal végződik, s bár a harcok során megfogyatkoznak, újabb tapasztalataik birtokában másodszor is elindulnak, hogy ezúttal az ellenség saját fegyvereit vessék latba egy nagyszabású csillagháború során a Pusztítók ellen. A regény, cselekményének fordulatosságában, filmszerű felépítésében, gondolati ötleteiben túllép a szovjet sci-fik régebbi, jól ismert sablonjain, s izgalmasságában méltó párja az amerikai Csillagok Háborúja kalandsorozatainak. Nem véletlen, hogy néhány évvel ezelőtt a könyv angol fordítása az USA-ban is megjelent. Sz. Sznyegov űrtrilógiája 2500-as években kezdődik, amikor a Földön már egyesültek az emberiség békés erői, s létrehozták a Galaktika egyik mesterséges bolygóján, az Ohárn, az Értelmes Lények Csillagközi szövetségének Konferenciáját. Itt határozzák el, hogy űrflottát indítanak az emberek részvételével a Galaktika középpontja felé, hogy felkutassák a rejtélyes és optikailag láthatatlan Pusztítókat, akik a Tüzes-B csillag egyik bolygóján eltiporták a galaktok által létrehozott fejlett civilizációt, s ily módon potenciális veszélyt jelentenek az emberiségre nézve is. Az első expedíció, melyet a Téremésztő nevű űrhajó vezetésével indítanak, kudarccal végződik, s bár a harcok során megfogyatkoznak, újabb tapasztalataik birtokában másodszor is elindulnak, hogy ezúttal az ellenség saját fegyvereit vessék latba egy nagyszabású csillagháború során a Pusztítók ellen. Szergej ​Sznyegov orosz sci-fi-író Istenemberek című könyve 1982-ben jelent meg a Szovjetunióban, és 1988-ban Magyarországon. A mű többek között azért is kiemelkedő, mert szerencsés arányérzékkel teremt egyensúlyt a technológia-központú hard-sci-fi és a cselekményközpontú űropera között, valamint azért is, mert üdítően optimista, és mégis tartalmas jövőképet sugároz a ma divatos disztópia-áradattal szemben. Egy utópisztikus jövőben játszódik, amikorra az emberiség szinte félistenné válva, teljesen uralja a természeti erőket (már bolygóközi méretekben is: csillagokat és napokat épít, jóval a fénysebesség felett utazik, a Földön pedig mindenkire egy központi számítógép által irányított személyi gravitációs erőtér vigyáz, amely az időjárást is irányítani képes, így balesetek és természeti katasztrófák sincsenek). Az emberiség egy-két barátságos, bár igen fura idegen fajjal karöltve már egy békés csillagközi Szövetség megalapításán is dolgozik, amikor hírt kapnak egy egyelőre távoli és rejtélyes háborúról, valamint néhány pusztító civilizációról, amelyek lerombolással fenyegetnek minden élő világot. Így kezdődik a jövő embereinek két sorsdöntő vállalkozása, két felderítő út a mélyűrbe, mindkettő egy-egy sajátságos összecsapás olyan civilizációkkal, amelyek a maguk módján ellenségesek. Mindkettőben részt vesz a főhős, Eli Gamazin, az Istenemberek az ő fiktív naplója. Az első űrexpedíciónak ő lesz a vezetője, célja eredetileg a legendás galaktok felkutatása. A vállakozás jelentős, mert a galaktok lennének az első megismert idegen faj, akik nem sokkal fejletlenebbek, mint az emberek (sőt, valószínűleg magasabb civilizációs szinten állnak); másrészt híresztelések szerint harcban állnak egy még rejtélyesebb néppel, a pusztítókkal, akik az emberiségre is fenyegetést jelenthetnek. Egy másik expedíció, amelynek Eli a tudományos tisztje, a Galaxis középpontjába vezet, ahol Eli a ramirokat, az Univerzum állítólagos gonosz és könyörtelen istenlényeit szeretné felkutatni, akik kedvükre alakítják hatalmas méretekben a galaktikus anyagot és a téridőt.

Mutass kevesebbet