Itália művészete

A ​könyv szerzője, André Chastel professzor, kiváló francia művészettörténész, az olasz művészet specialistája. Monumentális ókeresztény székesegyházak, színpompás mozaikok, erőt sugárzó lombardbazilikák során vezeti az olvasót, bemutatja az Európa nagy részének példát adó itáliai román kor emlékeit, majd a gótika és az úttörők, Giotto, Duccio, Niccoló és Giovanni Pisano korát. A XV. század elejétől kibontakozott a reneszánsz. Az új stílus kialakításában az építész Brunelleschi, a festő Masaccio, a szobrász Donatello játszott jelentős szerepet. Utódaik méltónak bizonyultak a quattrocento nagy nemzedékéhez: olyan építészek voltak közöttük, mint Alberti, olyan szobrászok, mint Verrocchio, és olyan festők, mint Piero della Francesca, Mantegna, Bellini. Toszkána, és ezen belül Firenze volt a megújulás központja, 1500 körül azonban Róma lép előtérbe. Az itt dolgozó Raffaello, Michelangelo neve az egyetemes művészettörténet egyik legtermékenyebb, legragyogóbb szakaszát, a cinquecentót jelzi. Rómával párhuzamosan nő Velence jelentősége: a XVI. században itt élt és alkotott Bellini, Giorgione, Tiziano és Palladio. Chastel a reneszánszot nem egyszerűen csúcspontnak láttatja, hanem bemutatja azt is, hogy mennyiben volt a középkor törekvéseinek beteljesítője, és mennyiben rejtette magában a fejlődés csíráit. Így a modern szemléletnek megfelelően, a manierizmus sokáig méltatlanul elhanyagolt alkotásait a reneszánsz logikus, szerves folytatásaként érthetjük meg a könyv kalauzolásával. A barokk stílus szülővárosa is Róma: Borromini, Bernini, Caravaggio épületei, szobrai, festményei adták meg azt az inspirációt, amely másfél századig éltette egész Európában ezt az irányzatot. A velencei settecento és Tiepolo ragyogó pályája volt a barokk utolsó fellángolása, de Chastel fejtegetései nem érnek itt véget. A kevéssé ismert XIX. századi fejlődés bemutatása után részletesen elemzi a XX. század modern törekvéseit, elsősorban az Olaszországból kiinduló futurizmust, Marinetti, Boccioni munkásságát. Carrá, De Chirico ismertetése kapcsán kitér a jellegzetesen olasz „metafizikus festészet” sajátosságaira, s végül Manzú és Marini alkotásaival jut el napjaink művészetéig.

Mutass kevesebbet