Itália virágoskertje

Olaszul rinascimento, franciául renaissance, közkeletűen reneszánsz, magyarul újjászületés: társadalomé, gondolkodásé, tudományé, irodalomé, művészeté, világképé, emberé. Korábbi felfogás szerint csoda, Engels szerint nem csoda - hanem „a legnagyobb forradalom, amit az emberiség addig átélt". Az első modern világváltozás, az első polgári forradalom. Kiindulási pontja, első színhelye Itália volt, a klasszikus félsziget, ahol az ókori civilizáció legfejlettebb államszervezete kialakult, majd elhanyatlott, hogy helyét a népvándorlásból kiemelkedő középkori kereszténység centrumának adja át - s ahol a feudális anarchiát forradalom, századokig eltartó, küzdelmes polgári forradalom követte, mert földjén termelés és gazdaság változásaiból megtermett az első kapitalista nemzet, az olasz, melynek felemelkedő polgársága a nemesség elleni harcában a népre számíthatott. Elkezdődött ez már a középkor alkonyán, a középkori kereszténység utolsó nagyjai, Assisi Szent Ferenctől magáig Dantéig egy személyben már ennek voltak első óriásai is - s eltartott a cinquecento? végéig, amikorra az immár megizmosodott polgárság felső rétege az Itáliát külhatalmak igájába hajtó feudális urakkal s az ellenforradalmat vezető ellenreformáció egyházzal végképp lepaktált, s máglyák tüzében, immár polgári támogatású papi és oligarcha-terrorban hunyt ki a reneszánsz. 1959-ben bomlott lélekkel, a dogma legyőzöttjeként hal meg a reneszánsz költészetének utolsó óriása, Tasso, a XVII. század első esztendeje a Gíordano Bruno máglyahalálának s a Campanella vagy kínvallatásának éve lesz, s az a harminchárom év, ami a Galilei inkvizíciós pőréig még hátra van, az itáliai reneszánsznak már nem is haldoklásához, csak lassú temetkezéséhez tartozik. Meggyötört testét Campanella párizsi emigrációba lopja ki, s a zárdából ott a rue Saint-Honorén, ahol meghal majd a bölcselő, aki a reneszánsz végszavaként a szocializmus álmát mondta ki - a zárdából a jakobinusok klubja lesz százötven esztendőn belül.

Mutass kevesebbet