Itthon éltem

"Krónikás módjára szeretném áttekinteni, kibogozni, miért és mint maradtam, éltem itthon" - írja Granasztói ebben a könyvében egy helyütt. Valóban krónika is ez a lebilincselően érdekes írás, még inkább számadás azonban: egy érzékeny lelkű ember keresi-kutatja benne azokat a motívumokat, okokat, melyek nehéz megpróbáltatásaiban is végül mindig arra késztették, sőt kényszerítették, hogy vállalja mindazt, ami körülötte és vele történik, hogy vállalja a negyvenes-ötvenes évek viszontagságait, vagyis hogy itthon maradjon. Ezeket a maradásra vagy távozásra késztető, kényszerítő motívumokat, okokat kutatja másokban is, a körülötte élő barátokban, ismerősökben, és közben remek portrékat rajzol róluk - Bartók Béláról, Szerb Antalról, Márai Sándorról, Kerényi Károlyról és még sok-sok itthon vagy külföldön élő vagy élt honfitársunkról. Éppen ilyen érdekfeszítően idézi föl az elmúlt évtizedek hangulatát, légkörét, és hitelesen, gondolatébresztően ábrázolja a koalíciós idők és a Rákosi-korszak hivatalvezetési stílusát, építészeti, városrendezési elképzeléseit - indulatok nélkül, tárgyilagosan, nagy elhitető erővel. Granasztói kitűnő író, ábrázolókészsége legjobb íróink sorába emeli, s ezt a könyvét is - akárcsak a korábbiakat - élvezetes olvasmánnyá teszi közvetlensége, leplezetlen őszintesége.

Mutass kevesebbet