Járásbiróék

A bíróság folyosóján sűrű tömegben álltak az emberek. Álltak és topogtak, vártak és türelmetlenkedtek. Legtöbbnek piros volt az arca, belső tűz égette, izgalom hevítette. Az igazság keresése, úgy látszik, hőfogyasztással jár. Két pad volt mindössze a folyosón, a fal mellett, két ablak között. Két rövid és keskeny pad, hogy ne találják rajta kényelmesnek az ülést a peres atyafiak, s meg ne kedveljék az igazság kimérőjében való tartózkodást. A tekintetekből látszott, hogy kik állnak szemben egymással. Voltak szemek, melyek lángdárdát sugároztak, s átdöfték vele az ellenséget. Voltak szemek, melyek óvatosan lecsukódtak, vagy látási tengelyt változtatgattak, hogy elkerüljenek minden kellemetlenséget. Az is meglátszott, hogy kik nem peres felek, hanem csak tanuk. Tanuk, akik a per sorsát eldöntik, de még maguk sem voltak nagyrészt tisztában azzal, hogy mit fognak vallani. Minden a kérdésektől függ. Aki nem tanulta meg jól a leckéjét, az könnyen belezavarodik, s éppen azt menti ki, akit benne akar hagyni a csávában. Nem csoda, ha ravasz ügyvédek vegyültek közéjük, s ájtatos képpel hangsúlyozva, hogy csak a tiszta igazat, a szín valóságot szabad vallani, úgy adták beléjük a történteket, ahogyan saját szempontjaiknak kedvező volt.

Mutass kevesebbet