Játék és pszichoterápia

Korunk a végzetes elkomolyodás felé tart - figyelmeztet Huizinga, a Homo ludens írója. Szavai mit sem vesztettek aktualitásukból, mindennapjainkból kiveszőben van a jókedv, az öröm, a játékosság. E könyv írója nehezen tud ebbe belenyugodni. Hosszúra nyúlt gyermekkorát a játékkal folytatott tizenöt évnyi szenvedélyes, „hivatásszerű" foglalatossággal igyekezett megnyújtani. Játékot keresett mindenben s játszani próbált mindenütt, ahol csak lehetett. Elsősorban gyerekekkel persze, de ha hagyták, felnőttekkel is: orvosokkal, tanárokkal, segítő foglalkozásúakkal, és a legtöbbet - pszichiátriai betegekkel. Hogyan lehet a komor felnőtteket játékra bírni? - erről szól ez a könyv. Először a tudomány s a művészet embereiről írok, akik tetszetős elméletekkel igyekeztek palástolni játékos kedvüket. Majd arról esik szó, hogyan oldja a játék súlyosan sérült lelki betegek görcseit, félelmeit. Végül csaknem 200 társasjátékot találhat az olvasó a játék-katalógusban, melyek mindegyike valami fontosat árul el önmagunkról. Hogy mennyire vagyunk bohókásak, együttműködőek, találékonyak, vagy éppen bumfordiak, megátalkodottak, szeszélyesek. Ezek a játékok hozzásegítenek, hogy ki-ki ismét visszataláljon önmagában az egykor oly eleven, örömszerző és megvigasztaló útitárshoz - tulajdon játékos énjéhez.

Mutass kevesebbet