Jelenidő

Ha ​egy-két szóval akarjuk jellemezni Veres Péter új kötetét, először az őszinteség szó ötlik föl bennünk, aztán versenyre kél vele a bölcsesség, de máris az emberség jut eszünkbe, jelzőjéül pedig a paraszti éppúgy odakívánkozik, mint a szocialista. Igen: egy bölcs, öreg parasztember mondja el itt véleményét kíméletlen őszinteséggel – s a „kíméletlen” szó elsősorban önmaga dolgaira, az írói önvizsgálatra vonatkozik, ám épp ez jogosítja fel napjaink megannyi általános kérdéseiben ugyanilyen határozott, ámbár sok esetben vitára ingerlő véleménymondásra, sőt ítéletre is. A paraszti és szocialista gondolkodás több mint fél évszázados szerves egysége és mélyenjáró gyakorlata alapján ma is frissen reagál Veres Péter mindarra, ami társadalomban, politikában, erkölcsben, gazdaságban, irodalomban történik – városokban, falvakban és tanyákon, országszerte –, fiatalok és idősebbek, szocialisták és polgárok, vezetők és dolgozó tömegek, alkotók és bürokraták köreiben. Kongresszusokról éppúgy szó esik, mint élettanról, aszályról éppúgy, mint gépesítésről, őstörténetről éppúgy, mint egzisztencializmusról, a Bibliáról vagy Hérodotoszról éppúgy, mint Gorkijról és Goldingról…

Mutass kevesebbet