Jó modor és a nemes szórakozások

Előszó: Jómodorú embernek azt mondjuk, aki mindenütt és mindig úgy viselkedik, ahogy az embertársainak kellemes; aki viselkedésével a helyet, önmagát és embertársait megbecsüli. A jó modort meg lehet tanulni, de tulajdonképpen a lélekből fakad: jóérzésű, szerény, emberszerető ember önkéntelenül is jobb modorú, mint a nyers, durva, önző. A jó modor megnyilvánul a megjelenésben, beszédben, cselekvésben. Minden apró megnyilvánulását lehetetlen felsorolni, csak a legfontosabbakra terjeszkedhetünk ki. HOGYAN ÁLLJUNK? Ha valakivel beszélünk, mindig egyenesen álljunk, fejünket ne lógassuk, kezünket zsebre ne vágjuk, hanem eresszük le szép nyugodtan, természetesen, két lábunkat helyezzük egymás mellé, vállunkat se vonogassuk és főként ne hadonázzunk! Ha magunkban állunk is, lábunkat széjjel ne vessük, hátunkat, fejünket egyenesen tartsuk. Ha valamit a kirakatban nézünk, ne hajoljunk közel. Kirakat előtt ne álldogáljunk sokáig. Társaságban, vendégségben ne álljunk karbafont kézzel, se hátunkon összekulcsolt ujjakkal. Villamoson is egyenesen álljunk, kezünket, karunkat úgy tartsuk, hogy útban ne legyen, lábunkat is húzzuk össze. HOGYAN ÜLJÜNK? Úgy, hogy az másnak kellemes látvány legyen. Tehát ne vessük magunkat a székre, hogy azt széjjelnyomás fenyegesse, lábunkat széjjel ne vessük, egymásra ne rakjuk, el ne nyujtsuk. Lábfejünket helyezzük nyugodtan a padlóra, hogy mindenkiben a nyugalom érzését keltsük. Ülés közben alsóbb ruhadarabjainkat ne mutogassuk. Hátunkat ne görbítsük meg, mint az ugrásra készülő macska, de fejünket se vessük úgy fel, mintha lenéznénk a világot. Akihez beszélünk, fejünket ahhoz fordítsuk, de ráhajolni hozzábújni nem szabad.Lábunkat soha, sehova fel ne rakjuk.

Mutass kevesebbet