Jog és antropológia

Egy egyenes, faragott botra tekeredő kígyó: egy rég feledésbe merült jelkép - a jog jelképe. A kígyó jelenti a természetest, az eleven, spontán mozgást, a bölcsességet, de ugyanakkor a kiszámíthatatlan és veszélyes hajlékonyságot is - a bot a mesterségeset, a kényszerítő erőszakot, a mozdulatlanságot, a hideg ésszerűséget, de ugyanakkor a megbízhatóságot és a kiszámíthatóságot is. Mi más jelképezhetné jobban a társadalmi élet e két egymásnak ellentmondó, mégis elválaszthatatlanul összefonódó arculatát? Hiszen éppen a konfliktus és a rend, a jogbiztonság és a változás, a fejlődés iránti igény egymásnak feszülő erejének játéka adja a jog lényegét. A jogi jelenségeket kutató antropológusok - ha számításba vesszük a múlt századi elődöket is - már több mint egy évszázada fáradoznak azon, hogy a kígyó és bot szimbólumában rejlő mély bölcsességet a tudomány elvont fogalmaival megragadják és a racionális elemzés számára hozzáférhetővé tegyék. E különös szellemi vállalkozás mérföldköveit jelentő tanulmányokból válogattunk és szedtünk sorba néhányat kötetünkben, azzal a szándékkal, hogy vázlatos képet adjunk a jogi antropológia nálunk még szinte ismeretlen tudományterületének fejlődéséről és fontosabb eredményeiről. A szöveggyűjtemény összeállításakor ugyanakkor figyelemmel voltunk a jogantropológia, a jogszociológia és a jogelmélet oktatásának gyakorlati szempontjaira is és arra, hogy a diákok számára még elfogadható korlátok közé szorítsuk a könyv terjedelmét.

Mutass kevesebbet