Jog és filozófia

Előszó: Veretes írásokat tart kézben az olvasó - klasszikus szerzőktől, kik századunk első felében az európai kontinens jogi gondolkodására meghatározó hatást gyakoroltak. A jogi oktatás, jogászi alapműveltség, és egyáltalán a filozófiai fogódzók keresése szempontjából megalapozó művek ezek, s éppen ilyen és hasonló szövegek hazai közrebocsátásában régiónkban Magyarország egyébként is számottevő - nem is feltétlenül friss keletű - hagyománnyal büszkélkedhetik. A szocializmusok kora lezárult - csupán remélhetjük, hogy egyszer s mindenkorra -, s lassan feltárulnak az elmúlt évtizedek eseményeinek finomabb mozgatórugói is. Sokat tudunk korlátokról, a mozgásályákban zártságuk ellenére mindazonáltal mégis fellelhető peremterületekről, a személyes kezdeményezés és jobbra fordít szándék talán önmagában csekély, éppen ezért még fokozottabban becsülendő ki lehetőségeiről, az emberként megmaradni próbálkozásának kiküzdött ösvényeiről. A Magyar Tudományos Akadémia Állam- és Jogtudományi Intézetében évekig igyekeztem meggyőzni igazgatómat annak fontosságáról s tudományos vállalhatóságáról, hogy a szocialista tábor többi országától eltérően mi ne csak "bíráljuk" (vagy moszkvai és kelet-berlini mintára "ideológiailag megsemmisítsük"), de legalább néhány alapszövegében egyidejűleg tanulmányoztassuk is azt, amit akkoriban - teljes elhatárolódást már nyelvileg eleve kinyilvánítva - "burzsoá jogbölcseletnek" s "az imperializmus jogi doktrináljának" neveztek. Nem könnyen s nem is rövid idő múltán, de határozott állásfoglalással Szabó Imre akadémikus végül engedett, s mára tudjuk, hogy ebből egy Lengyelországtól Kínáig és Kubáig akkoriban páratlan és hallatlan, olykor ma is hamvas felismerésekkel szolgálni tudó és vállalható mű született.

Mutass kevesebbet