Johann Sebastian Bach (1685-1750)

Mai szemmel visszatekintve jól látható: Johann Sebastian Bach muzsikája egy korszak végét s egy másik kezdetét jelenti. Bachnál tetőzik és összegződ9k a német nyelvterületek alapvetően polifon (többszólamú) komponálási technikájának évszázados hagyománya, érik be a felvilágosodás előtti, a muzsikát Isten dicsőítésének eszközeként felfogó zenei koncepció. Manapság Bachot az első zeneszerző-óriásként tartjuk számon, akinek követői azután egészen a XX. század elejéig fenntartották az európai zenei élet német túlsúlyát. Az 1685. március 21-én, a thüringiai Eisenach városában született Bach egy háromszáz éves múltra visszatekintő muzsikusdinasztia sarjaként jött világra, mely ükapjával kezdődött és egyik unokájával ért véget. Első zenei útmutatásait apjától és bátyjától kapta, később a lüneburgi Szent Miklós-templom kórusában énekelt. Húsza évei elején virtuóz billentyűs játékának híre ment az akkoriban kisebb-nagyobb városállamokra aprózódott Németországban, és a következő néhány évben több város (Arnstadt, Mühlhausen, Weimar, Köthen) alkalmazta templomi és udvari orgonistaként, illetve karmesterként. 1723-ban a Szent Tamás-templom kántorává nevezik ki Lipcsében, ahol azután élete végéig komponált, előadásokon vezényelt, valamint kórusát és zenekarát irányította. Lipcsében 13 gyermeke született Anna Magdalena nevű második feleségétől; 1720 ban elhunyt első felesége, Maria Barbara hét gyermekkel ajándékozta meg. Ötvenes éveinek végére zenéjének stílusa idejétmúlttá lett. Lipcsében bekövetkezett halálát (1750. július 28.) követően műveinek zöme hamar feledésbe merült, és művészete csak közel száz évvel később nyerte vissza mindmáig élvezett megbecsülését. Zseniális műveiben ihletettség és szellemi vasfegyelem ötvöződik már-már misztikus egységben. Műveinek többségéhez hasonlóan a Brandenbrugi versenyek és a Zenekari szvitek is az életerő, a rácsodálkozás és az élvezetek kimeríthetetlen forrásai.

Mutass kevesebbet