Jókai Mór élete és kora - A Tóth atyafiak - A jó palócok

Részlet a könyvből: "Végre felvirradt a végzetes május 5-e, az utolsó nap, amely őneki a sorstól adatott. Hideg, szeles idő volt, mely hatalmasan rázta az alig lombozó fácskákat az utcákon. A lapok által föllármázott város lakói egymástól kérdezték „mi a legújabb Jókairól?" Az egész város erről beszélt. A király telefonja már korán reggel megcsendült. Az újságírók már a nyitás előtt ostrom alá vették a kaput. Fönt a betegszobában még előbb ébredt a beteg, álmatlan éje volt; hat órakor arra kérte ápolóját, hogy nyisson ablakot, bocsásson be friss levegőt. Kérte zsebóráját is, hogy figyelemmel kísérhesse az idő lassú múlását; „csak már a nap feljönne." Nehezen várta a nap feljöttét. Majd olvasni kívánt és saját regényét A lőcsei fehér asszonyt kerestette ki a könyvtárából. (Színműnek akarta átdolgozni.) Kevés ideig lapozgatott benne, de nemsokára kiesett lankadt, erőtlen kezeiből. E nagy erőtlenség orvosait is aggasztá, de viszont biztató jel volt, hogy a beteg vidám volt: - Oly jól érzem magam - mondotta -, hogy akár dolgozni is kezdhetnék. Nagy tervek járnak a fejemben."

Mutass kevesebbet