Jönnek a bájos tények

A költő vallomása: Úgy teszek, mintha verseimet válogatnám. Ez azt jelenti, hogy újra olvasom összes olyan elérhető irományomat, amelyet verses formában, vagyis nem sorkezdettől sorvégig hatolva, hanem roppant papírpocsékolással, a sorokat feliben-harmadában üresen hagyva szerkesztettem meg. Csakhogy a válogatásra alig van módom. A versek egy részét nélkülem is kiszűrte a történelmi idő; más részét a saját időm szűrte ki, mely megírásuk óta telt el. A távolság elém tárta gyarlóságukat, amelyet mások nyilván első pillanattól láttak vagy láthattak volna. Azután az a korszak is válogat, amelyben élünk: gondos kertészként nyesegeti erdőcskémben a túl tüskés ágakat, hogy meg ne bökjék a mindenféle ártatlanul hadijátékozó gyerkőcöket. A fennmaradó versek közül válogatok én. Vagyis válogatnék - de munka közben rájövök, hogy elfogultságom is válogat. Kilököm az ajtót, de a nagy lendület engem is kiröpít. Amikor visszamegyek, látom, hogy utánam osont. Nagyon hasonlít rám, már nem is tudom megkülönböztetni magamat tőle. Együtt folytatjuk a munkát, de csappanó kedvvel. Aztán abbahagyjuk az egészet. Folytassa az olvasó, ha kedve támad hozzá.

Mutass kevesebbet