Juhász Gyula hatszáz napja (dedikált)

Szalatnai Rezső: Juhász Gyula hatszáz napja. Budapest, 1962. Magvető Könyvkiadó. 278 + [2] p. + 4 t. Dedikált. Szalatnai Rezső (eredeti nevén Ráchel Rezső; Nagyszalatna, 1904. október 23. – Budapest, 1977. március 23.) a két világháború közötti csehszlovákiai magyarság kiemelkedő irodalomtörténésze, írója, tanára, műfordítója és kritikusa volt. 1948-ban Budapestre költözött, ahol az ELTE Egyetemi Könyvtár tudományos főmunkatársaként és osztályvezető-helyetteseként dolgozott nyugdíjazásáig. A Juhász Gyula hatszáz napja Szalatnai Rezső irodalomtörténész 1962-ben megjelent monográfiája, amely a neves magyar költő, Juhász Gyula életének egyik meghatározó, vidéki tanári korszakát dolgozza fel. A könyv a mai Szlovákia területén található Szakolca (Skalica) városát állítja a középpontba. Juhász Gyula 1911 és 1913 között, az első világháború előtt töltött el itt közel két évet (csaknem hatszáz napot). A kötet részletesen bemutatja Juhász Gyula elszigeteltségét, a kisvárosi magányt, az elcsendesedést, valamint az ebből a melankóliából születő lírai korszakát. "Juhász Gyuláról szinte egyhangúan állítják, hogy ismert stációi közül a szakolcai volt a legelviselhetetlenebb. Úgyszólván vád alá helyezik Szakolcát. "Nagyvárad mesevilága után elkövetkeztek Szakolca kopár dombjai" - írja a fiatal Juhász Gyula arcát felidéző Vásárhelyi Júlia. A Holnap meleg szénsavas városából a kenyér odakényszeríti "a vágy és cél nélküli végekre" - mondja Komlós Aladár az Új magyar líra című kötetében. "Egy elhagyott felvidéki kisvárosba kerül, ahol csak könyvek a barátai" - idézhetjük első életrajz-íróját, Baróti Dezsőt. Valóságos csapás volt Szakolca, "mely a költő önbizalmát végleg szétzúzta, apjától örökölt beteg szervezetének ellenállását megtörte, s kiszolgáltatta őt a szörnyű kórnak, az idegbajnak" - magyarázza életművének körültekintő összeállítója, Péter László. Az egyik szegedi újság pláne azt közölte 1912-ben, hogy Juhász Gyula egy nyomorult kis községben gyötrődik, szenved, mint "a magyar költészet keresztre feszített Krisztusa". Evvel ellentétben néhány kisebb tanulmányomban, főképpen a Juhász Gyula Szakolcán címűben (Pozsony, 1940), rámutattam Szakolca pozitív jelentőségére a Juhász-életmű szempontjából. Azóta a költő monográfusa, Kispéter András, megkockáztatta azt a felfogást, hogy Szakolca "inkább serkentőleg hatott" Juhász költészetére. A szakolcai versekben Kispéter a költő legszebb impresszionista alkotásait látja, sőt evvel kapcsolatban említi Juhász realizmusát is. Bóka László tanulmánykötetében (Tegnaptól máig, Bp. 1958) már határozottan ezt írja Szakolcáról: "Itt születik meg a legszebb szerelmi líra, s itt születik meg a tájszeretet legforróbb vallomásainak egész sora." Félvászon kötés, védőborító nélkül.

Mutass kevesebbet