Julius Caesar úr üzletei

Regénytöredék - mondja a címlap és mindjárt hozzátehetjük: Brecht egyik legutolsó, posthumus írása. Alapötlete a második világháború idején fogant, a negyvenes évek vége felé meg is jelentek egyes részei, de a teljes koncepció megvalósítását megakadályozta a szerző halála. Ám ami ránk maradt a regényből, az önmagában is nagyszerű alkotás. Brecht teljesen kiforrott művészetének gigantikus fintora az önmagát túlélő burzsoá társadalom felé. A könyv látszatra évezredek távolába tekint. De hogy mégis félreértés ne essék, erről godoskodik művészi fegyvertárának egy jellegzetesen brechti darabja,a célzatos-tudatos anakronizmus. Brecht a szatíra éles ollójával könyörtelenül megnyesegeti azt a tündöklő palástot, amelyet a régi történetírás és a legenda szőtt Julius Caesar alakja köré. Az olvasó előtt megjelenik a fülig eladósodott és pénzéhes Caesar, úgy, amilyennek Rarus nevű okos rabszolga-titkára és Mummlius Spicer, az egykori bírósági végrehajtó látja. Caesar, a tönkrement arisztokrata felismer a római "City" egyre növekvő befolyását és hatalmát, ezért a demokrata párthoz csatlakozik. A római pénzvilágnak hol egyik, hol másik csoportját szolgálja ki a "tömött borítékok" reményében. Valóságos politikai kaméleon, ügyesen megnyergeli a különféle áramlatokat, s ha anyagi érdekei úgy kívánják, habozás nélkül cserbenhagyja szövetségeseit. Így emelkedik egyre magasabbra. Brecht mulatságos politikai szatírában mesterien rajzolja meg az antik Róma politikai korrumpáltságát - s ugyanakkor félszemmel az olvasóra kacsint, mintha ezt mondaná: "Nemcsak az ókorban volt ez így, nemde, nyájas olvasó?"

Mutass kevesebbet