Kádár János utolsó beszéde

"Hölgyeim és Uraim! Magyarok! Úgy mondom ezt, mintha egy Shakespeare-drámában lennénk. úgy és azért mondom: magyarok, amiért Hamlet, amikor Ophélia sírjába ugrott, azt kiáltotta: »én vagyok, Hamlet, a dán!« A törvénytelen uralkodóról, a gyilkosról, ha nem is anyánkat, de a hazánkat elszerető trónbitorlóról, a mi tehetséges Claudiusunkról, Kádár Jánosról és az ő sokakat megrontó hatalmáról szeretnék személyes vallomást tenni, mégpedig úgy, hogy elemzem és kommentálom életének utolsó, zilált, szenvedő lélekkel rögtönzött beszédét, amit az MSZMP zárt ülésén, hívatlan vendégként mondott el" - így kezdődik Kornis Mihály szabad előadása Kádár János utolsó beszéséről. A vég felől beszél Kádár János személyiségéről és a rendszerről. És egyáltalán nem mellékesen a korszakról, az 1956 utáni Magyarországról, arról a világról, amelyben élnünk adatott. Szenvedélyes, lényeglátó, pontos. Ez a három jelző utal a Kornis Mihály könyvében megjelenő írói magatartásra. Kornis Mihály íróként fedez föl olyan lényeges vonásokat, személyiségjegyeket Kádár János jellemében és élethelyzeteiben, amelyet csak és kizárólag (dráma)író vehet észre, vagy amire a történelem hivatalos kutatói aligha figyelnének föl, miközben a szerző könyvében minden állítását példásan dokumentálja is. Sőt, a szélesebb olvasóközönség itt olvashatja először azt a titkos magnófelvétel alapján készült szöveget, amely Rajk László kihallgatásán történt Kádár és Farkas Mihály jelenlétében.

Mutass kevesebbet