Kádárizmus - mélyfúrások

"Szerkesztői előszó Intézetünk XV. évkönyve Közelítések a kádárizmushoz címmel jelent meg 2008 végén, a kötetben szereplő tanulmányok egy új, nagyszabású kutatómunka első eredményeiként születtek. Akkoriban jutottunk arra a következtetésre – amire a cím is utalt –, hogy az 1966 utáni magyarországi politikai berendezkedésre nem illik a Kádár-rendszer elnevezés, mert szerkezetében alig tért el térségünk többi posztsztálinista államától. Természetesen megfigyelhetők sajátos vonások (például a második gazdaság vagy az ún. piaci szocializmus), illetve történelmi múltunkból fakadó különbségek. A honi kommunista rendszer igazán markáns jellemzőit azonban a mindennapi üzemeltetésben érhetjük tetten, s ez az a jelenség, amit kádárizmusként aposztrofálhatunk. A 2009-es, sorrendben XVI. évkönyvünk folytatja a tavalyi kötettel megindított közelítést, a kádárizmus fogalmának sokrétű körbejárását. Mint a mostani cím is jelzi, a kádári politika valós arculatának feltárását különböző rétegekbe hatoló mélyfúrások segítségével kívánjuk elősegíteni. Az évkönyvben található tizenegy tanulmány mindegyike egy-egy ilyen mélyfúrás; legyen szó a forradalom miatti megtorlásról, a nagyüzemi munkásság életkörülményeinek alakulásáról Ózdon, az 1956-os emigránsok beilleszkedéséről választott hazájukban, az építészek konfliktusáról a diktatúrával, művészcsaládok sorsáról 1956–82 között, a kádári kultúrpolitikáról a kaposvári Marat/Sade színdarab kapcsán, az 1960-as évtized nyugati ösztöndíj-politikájáról, a német kérdésben és az európai biztonság ügyében tanúsított kádári külpolitikáról (1967–75), a magyar kémelhárítás tevékenységéről, a keletnémet Stasi „baráti” jelenlétéről a Balatonnál, vagy éppenséggel az 1957-ben létrehozott Munkásőrség végnapjairól."

Mutass kevesebbet