Kaland

1940-ben a Nemzeti Kamaraszínház Kaland című ősbemutatója hatalmas sikert aratott. Hála Németh Antal kiváló rendezésének, Rajnai Gábor, Tőkés Annak, Jávor Pál, Makay Margit remek alakításának. De mindenekelőtt a pálya csúcsára érkező Márai Sándornak, aki máig élvezhető bravúrdarabot írt, emlékezetes szerepekkel, pompás dialógusokkal. Noha 18 magyar bemutatót tartottak 1940-ben, az Akadémia a bemutató után több száz előadást megért Kalandnak ítélte az év legjobb színdarabjáért járó Vojnich-díjat. Az egyetlen helyszínen, egy budai villa orvosi rendelőjében néhány óra leforgása alatt lejátszódó drámában valamennyi szereplő élete fenekestül felfordul. Senki és semmi sem az, aminek tegnap látszott. A Kaland a szerelem, a hivatástudat, a hűség és hűtlenség, a siker és bukás drámája. Színpadra szánt alkotás, ám olvasmányként is rendkívül élvezetes, a Gyertyák csonkig égnek legjobb lapjait idézi fel. "Szekeres: Nem tudod még, hogy minden érzés és indulat csak a csalódáshoz és magányhoz vezet? Én régen tudom ezt. Nincs más segítség, csak a munka, mely szolgálat az embereknek. Kádár: azt hittem, elvégzem ezt a munkát. Szekeres: De nem úgy, ahogy szellemed megparancsolja. A világot szolgálod, nem pedig tehetségedet. A sors kiválasztott egy feladatra, melyet csak te végezhetsz el. Nagy sors ez. De te elmenekültél a feladat elől egy kalandba, melynek emberi kapcsolat a neve. A világ mindennel megajándékozott, amit megvetsz, s elvesztetted a feladatot, ami életed egyetlen értelme volt. EZ az igazság."

Mutass kevesebbet