Kalandozás a szavak világában

Bevezető részlet: Teljes tudatában vagyok annak, mily nagy fába vágom fejszémet, amikor tulajdonképpeni foglalkozásomtól, az építészettől elkalandozván, látszólag idegen területre hatolok be. - Pedig hát, ha közelebbről tekintjük a dolgot, az építészet és a nyelvészet közt van közös vonás, «tertium comparationis». - Ez abban áll, hogy úgy, ahogy különböző nemzetek építészi stílusai minden egyéni, sajátos mivoltuk mellett is bizonyos tekintetben függvényei voltak más nemzetek stílusainak, formakincsének, a nyelveknél is megtalálhatjuk ezt a kölcsönhatást, amelyet egymással történelmileg vagy szomszédságilag összefüggő nemzetek gyakorolnak egymásra. - Így például az olasz renaissance-stílus mindenhova behatolt, persze minden országban annak sajátos ízléséhez idomulván, szakasztott úgy, ahogy idegenbe vándorolt szavak annyira alakulnak új hazájuk népének szájaíze szerint, hogy sokszor rá se lehet ismerni eredeti formájukra. Különösképpen áll ez a mi hazánkra, amely minden más országnál jobban volt kitéve idegen népek vándorlásának és beszivárgásának, anélkül, hogy az ilyesformán nyelvünkbe felvett tömérdek jövevényszó kiforgatta volna azt őseredeti egyéniségéből; megtartotta agglutináló jellegét és azon hajlamát, hogy kemény hangzású, torlódásos idegen szavakat magánhangzók hozzátoldásával kellemes, pengő hangzásúakká változtasson. - Sajnos, az utóbbi évtizedekben, mintha elfeledkezett volna önmagáról, idegen szólások szellemét vette és veszi fel mind nagyobb mértékben (erről szól e tanulmány "Magyartalanságok" című fejezete).

Mutass kevesebbet