Kalevipoeg

A budapesti Finn-ugor Kongresszusra készülőben az észt nemzeti eposzt, a Kalevipoeg-et, Bán Aladár költői fordításában ismerheti meg a magyar olvasó. Ezzel a művel a magyar könyvkiadás - ahogy mondani szokás - régi adósságának egy részét törleszti. 1928-ból ismerjük már a fordítás egy más változatát, ugyancsak Bán Aladár tollából, s tudjuk, hogy már 1870-ben, a Kisfaludi Társaság Évlapjain Szilády Áron fordítása is közvetítette, s részleteit a nagy Kalevala-fordító, Vikár Béla is lefordította. Mégis Bán Aladárnak ez a most megjelent munkája, dolgos életének nyolcvankilencedik évében ad először teljesebb képet erről a népi-irodalmi műről, az észt népköltészet és irodalom kiemelkedő alkotásáról. Hunfalvy Pál csaknem száz évvel ezelőtt járt az észtek földjén, és 1871-ben kiadott jeles útirajzában már lelkesen szól a Kalevipoeg-ről. Hunfalvy szavaiből kiderült, hogy világosan látta e mű nemzeti-politikai, költői és folklór jelentőségét is: a Kalevala mellé emeli. A Kalevipoeg a többi közt annak is a bizonysága, hogy kis nép őrzője lehet nagy, egyetemes értékű emberi alkotásnak, amely a maga jelképes és mégis világos nyelvén az egész emberi küzdésnek, munkának feledhetetlen megfogalmazása.

Mutass kevesebbet