Kálvária tér

"... Sokáig nem tudtam, hogy tiltott szerelem vére folyik ereimben, hogy törvénytelen kapcsolat gyümölcse vagyok, öröm és gyönyörűség anyámnak, bűn és szenvedés apámnak. Kezdetben apám számára ez a szerelem tényleg bűn volt, de anyám egész életét beragyogta. Nem kettőnket szeretett utolsó napjáig, hanem csak egyikünket - őt, apámat. Benne engem látott, bennem őt. Én - ő voltam. Azért is jöttem a világra, hogy emlékeztessem a szeretett férfira. ... Anyám önfeledten szerette apámat, fanatikus megszállottsággal. De hogy miért nem éltek együtt - nem értem fel ésszel. Nem értettem, miért nem él velünk, miért él valahol Szibériában a feleségével, akit nem szeret... Bár anyám azt mondta, igenis lehet két asszonyt szeretni, s az embereknek kötelezettségeik vannak, hogy apám nem hagyhatja el súlyosan beteg feleségét, én csak nem tudtam megmagyarázni magamnak, miért azt az asszonyt sajnálja apám, és miért nem minket. Hiszen ha ahhoz az asszonyhoz jó, kegyetlen magával is, velem és anyámmal is. Még felesége halála után is majdnem két évig élt egyedül apám, távol tőlünk."

Mutass kevesebbet