Káma-szútra - Anangaranga - A kerítőnő tanítása - Az illatos kert

4 könyv egyben. Vátszjájana: Káma-szútra A Káma-szútra – Vátszjájanának, a valószínűleg a 3. században, Indiában élt szerzőnek az egyetlen fennmaradt, eredetileg szanszkrit nyelven írott műve, pontos fordításban: A szerelem vezérfonalai – máig a szerelmi tudományok alapkönyve. Célja az indiai szerző szerint, hogy az ember elsajátítsa a három földi érték, azaz az Erény (Dharma), a Vagyon (Artha) és a Szerelem (Kama) közül a harmadikat. Ez utóbbi „a tulajdonunkká vált dolgok élvezete a hallás, tapintás, látás, ízlés és szaglás öt érzékének segítségével, melyek a szellemmel és a lélekkel válnak eggyé”. Az ezek és az érzékelt dolgok közti különleges kapcsolatból ered a gyönyör tudatossá válása, ami nem más, mint a Káma. A szútra (vezérfonal) a korabeli tudományos irodalom műfaja volt. A magyar fordítást Baktay Ervin, a kiváló magyar indiológus készítette. Kaljánamalla: Anangaranga avagy a szerelmi játékok istenének színpada "Manapság divatos az indiai kultúrát „erotikus kultúrának” nevezni. Ez így mindenképpen túlzás, helyesebben azt mondhatjuk, hogy az indek számára a szexualitás nem tartozott sohasem a tabu témák közé, és ez jól tükröződik a hinduizmus ideológiájában, a szépirodalomban, a képzőművészet erotikus témájú alkotásainak sokaságában és nem utolsósoran a hagyományos tudományosságban, amelynek önálló diszciplínája a kámasásztra, a „szerelem tudománya”. Dámódaragupta: A kerítőnő tanítása A kerítőnő tanítása a kora középkori szanszkrit irodalom egyik gyöngyszeme. Nem más, mint érdekfeszítő történetek fűzések, amelyeket Vikarálá, a híres, öreg kerítőnő mesél el Málatí, azaz Jázminvirág, a fiatal, szépséges, de tapasztalatlan kurtizán okulására. Az elbeszélések hősei kurtizánok, „ áldozataik” és a körülöttük lebzselő ingyenélők. Elvétve halálukig hűséges utcalányokról is olvashatunk. A helyenként sikamlós témát a költő, Dámódaragupta, aki egyébként nagy műveltségű és tiszteletben álló miniszter volt, könnyed humorral, nagyfokú eleganciával, mindenféle moralizálás vagy finnyáskodás nélkül képes előadni úgy, hogy az olvasó maga sem érezhet megvetést a kurtizánokkal szemben, és nem sajnálkozik a pórul járt férfiakon. Dámódaragupta remekbe szabott munkája az emberi hamisság szórakoztató komédiája, nem minden pedagógiai cél nélkül. Muhammad an-Nefzawi: Az ​illatos kert A 15. század utolsó harmadában keletkezett mű az arab világ szerelmi kultúrájába enged bepillantani, abba a világba, amely két egymáshoz tartozó ember meghitt kapcsolatában a szerelmet a legszentebb földi jónak, az élet legnemesebb örömének tartja. Természetesen az iszlám világában a nő és férfi kapcsolata korántsem olyan idillikus, mint e könyv sugallja, hiszen évszázados szigorú hagyományok rendelik alá a nőt ura és parancsolója minden akaratában. Mégis az egész könyv a tartalmas kapcsolat igényét, egymás megbecsülésének fontosságát, a kölcsönös odaadás és a házasság nagyszerűségét hirdeti. Hol bölcs, hol megmosolyognivalóan együgyű tanácsok, korabeli pajzán szerelmi históriák, utolérhetetlen női fortélyok és egyéb „csodaszerek” kavalkádjában tárul elénk a kor pezsgő, vérbő, prűdnek alig nevezhető arab világa.

Mutass kevesebbet