Kapisztrán Szent János csodái

„A törökök felett aratott dicső győzelmet Nándorfehérvárnál a magyarok isteni segítséggel vívták ki, melynek szerzője egyedül Kapisztrán Szent János volt." A csata ferences hőse az oszmán seregek felett aratott diadal után eltemette barátját, Hunyadi Jánost és néhány hónappal később követte őt a sírba. Kapisztrán végső nyughelyéül tudatosan választotta a szerémségi Újlakot, hogy holtában is védelmezze a kereszténység határait. Az itáliai ferencest nemcsak rendtársai tisztelték szentként, hanem a magyar nép is. Sírhelye körül megsokasodtak a csodák: rövid idő leforgása alatt Újlak a Magyar Királyság legforgalmasabb zarándokközpontja lett. A szent sírja és csodatévő híre tömegeket vonzott. Kapisztrán János posztumusz csodáinak kedvezményezettjei nem találkoztak a szenttel, nem ismerték őt közelebbről. Saját elképzeléseik, felfogásuk, hitéletük alapján alkottak róla képet. Né- hányan barátságosabb, nagylelkűbb személynek tartották, mint amilyen valójában volt; mások épp ellenkezőleg, bosszúálló, akadékoskodó vagy faragatlan alaknak vélték. Kapisztrán utóélete ezekből a különböző felfogásokból tevődött össze. Abban mindenki egyetértett, hogy csodatévő erejű szent volt. Csodákra pedig szükségük volt az embereknek. Kapisztrán sokaknak segített, akik hozzá fohászkodtak: fájdalmuk enyhült, betegségük elmúlt, kiszabadultak a fogságból. A közbenjárására történt csodálatos eseményeket a helyi obszerváns ferencesek Újlak polgáraival együttműködve vaskos jegyzőkönyvekben örökítették meg. Ezek a csodagyűjtemények a középkori magyar vallás-és társadalomtörténet egyedülálló dokumentumai. Stanko Andric a kódexek gondos vizsgálata alapján mutatja be a „csoda mezejét," azt a légkört és azokat az elvárásokat, melyek Kapisztrán csodáit lehetővé tették a késő középkori Magyarországon. Lenyűgöző filológiai detektívmunkája eredményeképp nemcsak Mátyás király kedvenc szentjének virágzó kultuszát ismerjük meg, hanem a régmúlt magyar társadalmát is a királytól a parasztasszonyig.

Mutass kevesebbet