Karátson Gábor

Budapest Kiállítóterem, 1997. április 23 - 1997. május 18. Részlet: Azok mellett, akik még művészetet hoznak létre, azok vannak a legfőbb gondban, akik még kísérletet tesznek arra. hogy értve megértessék azt, ami a műben létrejön. A művészt és az értelmezőt egyazon helyzet határozza meg. amit mások mellett Heidegger így összegez: „többé nincs lényegi viszonyunk a művészethez." (Technik und Kunst - Ge-stell). Már megint az oly sokszor emlegetett válságról beszél valaki, de tudjuk-e egyáltalán, hogy vajon a művészet és a műértés vonatkozásában minek a válságáról van szó? Mi vált válságossá? Ilyenkor szoktunk rögtön, igyekvő odaadással a kultúra válságjelenségeiről, a kultúra problémáiról beszélni, elhitetve magunkkal is, hogy egy más kultúrában - vagy lehetnénk csak mi a kultúra bajnokai - nem így lenne. „Ám a művészet - mint ugyancsak Heidegger írja - nem volt a kultúrateremtés területe" (Dig Frage nacfi der Technik). Voltak és lesznek, miként itt is látjuk, akik nem a kultúrába tagozódást tartják szem előtt művészetükkel. E művészek azok, akiknek művében felragyog a ritkán tapasztalható, rejtekező lét. Művükben éppen hogy válságossá lesz az oly jól ismert, már látott, hallott és elmondott. A művek ilyenkor a mélybe nyílnak, és a magát ránk kényszerítő objektívnak hitt valóságtól fosztanak meg. A magunkat valóságba kényszerítés és valósághoz idomítás modern technikáival, ellentétben a művészet tapasztalata - nevezhetjük sokféleképpen - ősrealitás, mélység, egzisztenciális alapszituáció.

Mutass kevesebbet