Kárhozat

"Megkaptam az ennivalóm, és leültem az egyik szabad asztalhoz. Még csak észre sem vettem, hogyan ült le velem szemben. Minden zaj nélkül. A tegnapi veréb nagyobb zajt csapott, amikor az asztalra szállt. Ez kisfiú meg úgy jelent meg, mint egy látomás. És rámeredt a tányéromra, a benne maradt levesemre. - Megehetem a maradékot? Sokáig erőlködve kerestem a szót, amivel válaszolni akartam ennek a gyereknek, ám ő a hallgatásomat a maga módján értette, biztosan úgy, hogy sajnálom, vagy még meg akarom enni a megmaradt löttyöt. Vöröslő foltok lepték el az arcát és a homlokát. Ekkor értettem meg - még egy pillanat és disznónak, utolsó disznónak bizonyulok. Csupán azért mert nem találom a szavakat...." Ezek megrázó szavak Lihanov kisregényéből valók, aki gyerekfejjel élte át a háborút, kegyetlen körülmények között serdült fel, akárcsak Vágyka, a művének főhőse.

Mutass kevesebbet