Karnevál (dedikált)

Huzamosabb pauza után Csontos János 2011 októberében tért vissza a rendszeres jegyzetíráshoz a Magyar Nemzet igényes Hétvégi Magazinjába, a Makovecz és kora című nekrológgal. Ezután indított heti-kétheti rovatának, a Karneválnak a címválasztása leplezetlen hódolat Hamvas Béla életműve előtt, utalással Karnevál című regényére. A szerző korábbi Magyar Nemzet-es sorozataihoz (Kétezer leütés, Polgári kaszinó, Szabad Európa) képest ezekben a darabokban nem annyira a publicisztika politikummal átitatott válfaját művelte, hanem a honi irodalmi tárca dús hagyományát elevenítette fel, amelynek személyre szabott változatát más korábbi szériáiban (Ezüstkor, Europa Nova) kísérletezte ki. Ezek az írások jól körülhatárolhatóan három témakörbe sorolhatók. Az egyik az "emberiségirodalom", amely a végletesen "földönjáró" XXI. századi szellemiség közegében korszerűtlennek tetszik ugyan, ám a tollforgató e vállalt korszerűtlenségét megbocsátó humorba és iróniába pácolja. Foglalkozik a szinte elfeledett űrkutatás mítoszával csakúgy, mint a világvégevárással vagy az alternatív létmagyarázatokkal. A másik témakörben a művészet - azon belül is elsősorban kedvenc területei: az irodalom és az építészet - jelenségeihez fűz szubjektív lábjegyzeteket. A harmadik témacsoport - hiszen mégiscsak literátorról van szó - a személyes szféra: a saját élet és a barátok közegének az a szelete, ami még a nyilvánosságra tartozik. A tárcasorozat 2014 februárjában zárult. Két és fél év termése ebben a kötetben megszületésük sorrendjében olvasható.

Mutass kevesebbet