Katherine a köbön

„ Azt sajnos nem mondhatom, hogy ez a könyv végül bekerült volna a „Számomra legkedvesebb John Green regényeim” közé – azok úgy tűnik továbbra is a Csillagainkban a hiba, illetve a Papírvárosok maradnak – de szerencsére egyáltalán nem volt rossz ez a kötet, nekem például sokkal jobban tetszett, mint a Teknősök végtelen sora. A történet számomra akkor vált izgalmassá – és nem utolsósorban igazán szórakoztatóvá – amikor a két srác Gutshot-ba érkezik és – többé-kevésbé – megpróbál beilleszkedni ebbe a közegbe. Vicces volt végignézni, hogy hogyan birkóznak meg számukra a számukra új helyzetekkel, hogyan kezdenek el nyitni új dolgok és emberek felé, hogy mit kezdenek a rájuk szabott feladatokkal és természetesen figyelemmel kísérni azt, ahogyan Colin igyekszik kidolgozni „ a szerelem képletét”. A legszórakoztatóbb részek azonban mégis azok a párbeszédek voltak, amik Colin és Hasszán között zajlottak le. A két srácnak szerintem zseniális a humora és az, ahogyan ki tudják magukat vágni egyes helyzetekből. Ezt a két karaktert egyszerűen nem lehetett nem megszeretni – és mindezt úgy mondom, hogy eleinte Colintól a falnak tudtam volna menni, eleinte pihentetnem is kellett egy kicsit ezt a könyvet miatta -. Lindsyvel eleinte nehezen tudtam mit kezdeni, valahogy ő egy nagyon kis naiv, vidéki lánynak tűnt számomra, de a végére azért egészen megkedveltem őt is – bár közel sem annyira, mint a másik két karaktert -. ”