Katolikus szertartástan

40 év nagy idő egy tankönyv életében, még ha olyan kitűnő is az, mint amilyen volt Pokorny Szertartástana a maga idejében. Az azóta nálunk is örvendetesen hódító liturgikus mozgalom sok vonatkozásban felkavarta a lelkeket, közelebb hozta a híveket az Egyház belső, liturgikus életéhez. Ennek megfelelően új és mélyebb igényekkel lépnek föl, amelyek elől a tanításnak sem szabad elzárkóznia. A haladó idő és a növekvő igények tették szükségessé Pokorny könyvének gyökeres átdolgozását is. Szükségessé vált a liturgiának pontosabb elhatárolása, a figyelemnek nagyobb mértékben a belső tartalomra való irányítása, az anyag bizonyos mérvű átcsoportosítása, új fejezetek felvétele, a régiek felfrissítése. A leggyökeresebb átdolgozást a szentmiséről tárgyaló részben kellett eszközölnöm. Tettem ezt főként olyan szempontok szerint, amelyek tekintélyes misekönyvek és szentmise-magyarázatok (pl. Schott, Parsch, Szunyogh) közvetítésével már nálunk is mindinkább tért hódítanak. Sajnos a tankönyv korlátai legtöbbször nem engedtek behatóbb, elmélyülésre segítő tárgyalást, az utat azonban törekedtem megmutatni. Ami időtállónak bizonyult (pl. a szentségekről szóló részben a Katekizmus gondolatainak érvényre juttatása, az egyházi évnek néhány fejezete), azt meghagytam, illetve felhasználtam. A képanyagot úgyszólván teljesen kicseréltem. Ezt is elsősorban az újabb szempontok tették szükségessé. A szertartástanban a képeknek ugyanis nemcsak a szemléltetés a célja, hanem hogy megéreztessenek, vagy legalább megsejtessenek valamit a liturgia hangulatából. Erre a legalkalmasabbaknak Parsch-Halamka: Üdvösség éve c. könyvének Ízléses, emellett kifejező képei mutatkoztak.

Mutass kevesebbet